Nekiállt tölteni, de metakommunikatíve azt üzente a nemtetszes kifejezésével, a sóhajtozással, hogy ő valami nagy és általa nem szívesen megtett gesztusban részesít. Miközben már a palackos borokat is kinéztem, hogy mit veszek meg. Egyébként minden normális helyen ahol bort mérnek ki adnak kóstoló adagot a kíváncsiaknak. Úgyhogy otthagytam, hadd sóhajtozzon magának. Minderről beszámoltam egy élményrögzítő fórumon, mire reagált a tulaj korrekt hangnemben, felajánlva, legközelebb kedvezményt is kapok, de kitartva amellett, hogy a deci az náluk kóstolási mennyiség és sajnálkozva, hogy nem tartom őket normális pincének mert nem biztosítanak ingyen kóstolót. Éltem a viszontválasz lehetőségével és jeleztem a normalitás a józan észszabályaiból következik. Ha valaki teljes képet szeretne alkotni a borokról és kóstolás után kiválasztani azt a kimért tételt, ami tetszik, és ezt csak decinként teheti, akkor két eset van: vagy kikér mindenből egy decit és annak a 80%at kiönti, ez pazarlás és a borász munkájának implicit lebecsülése, vagy istentelenül berúg. Ezért általánosan elterjedt gyakorlat, hogy ahol borokat kimérnek, Őrvidéktől Ménesig és a Garam mentétől Szerémségig, ott azokat meg lehet kóstolni. Általában ingyen, de én nem kívántam volna ingyen, ezt jeleztem is. Másrészről soha sehol nem tapasztaltam, hogy nemtetszést váltott volna ki, hogy az ember KÓSTOLNI akar először, ennek a bortermelők örülni szoktak, mert ez őszinte, nem ritkán szakmai érdeklődést jelent. Jeleztem, azt is, hogy egy deci az NEM KÓSTOLÁSI MENNYISÉG. Soha sehol. Ezt mindenki tudja, aki borral foglalkozik. Attól, hogy valaki a decit kóstolási mennyiségnek nevezi, attól még nem lesz az. Az ideális kóstolási mennyiség 20 ml, avagy két cent, a maximális fél deci. A tulaj (bor)baráti elköszönését értékeltem, s jeleztem, hogy ha Kőszegen járok, betérek majd újra. S így is lesz, remélem mielőbb. Ki kellett töltsem az összegrovatot - azt az összeget írtam oda, amennyit el akartam költeni a pincében.
