Makói kedvencünk

A Szent Gellért borház egy időben kedvenc helyem volt. Vannak erényei, melyeket ma is sokra becsülök. Így a beltér kiképezése, a hitelesen népi és nemzeti dekoráció (a falakon történelmi személyiségek, köztük az 1848-as szabadságharc győztes csatáinak levezénylői, nemzeti szimbólumok, magyar lófajták stb.), a baráti árfekvés, a kedves kiszolgálás. Problémák: a gasztronómiai szint ingadozása, kényelmi termékek előfordulása (fokhagymapor, konzervgomba). Első alkalommal egy remek népzenei összeállítás szólt, amit második alkalommal hiába kértünk. A borjúszelet rágós volt, erre már egyik barátom is panaszkodott, akit odaküldtem, de elfeledkeztem a dologról, s apám is belefutott ebbe a fogásba. A borlapon szereplő borok jó része csak elméletben volt meg.
Összességében minden problémával együtt ez egy jó az ár/érték arányú, szeretnivaló hely, ahol jó hangulatban jó választás esetén jó ételeket lehet enni.