József Attila-szobor Makó

Inkább egy életerős munkásmozgalmi hős ez, míg az én fejemben József Attila sokkal inkább egy zaklatott lelkivilágú, gondolataiba merülő, szúrós tekintetű fiatalember, nem egy ilyen látszólag kiegyensúlyozott, problémák nélküli, öntudatos és magabiztos ember. Magyarázat lehet a szobor kinézetére, hogy 1957-ben készült, valószínű akkor ez volt a divatos stílusirányzat a köztéri szobroknál. Az álló bronzszobor egyik kezében egy verset tart. József Attila úgy kötődik Makóhoz, hogy 1920-1923 között itt élt a városban, középiskolai tanulmányait végezte, de már nem itt fejezte be. Ebben az időszakban, 1922-ben jelent meg az első verseskötete, a Szépség koldusa címmel, amelynek előszavát, Juhász Gyula írta. József Attilának nagy kultusza van itt Makón, a városi múzeum mellett a szobor mögött lévő gimnázium is a nevét viseli, amelynek egykor a tanulója volt.

Ez a szobor is vándorszobor, ahogy oly sok más szobor is, először a főtéren állt, aztán átcipelték ide, a gimnázium elé. Nekem olyan munkásmozgalmi hős inkább ránézésre, vagy lehet viharsarki keményparaszt is, messziről az jutott eszembe róla, hogy Szergej belép a szemináriumra és felolvas. De közelebbről már azért József Attila, a mindig zord tekintetű, nyughatatlan szív, az élet által örök üldözött zseni, de hát ezzel együtt lágy- és lángszavú költő is. Az ilyen költőket minden kor a magáénak érzi, bármilyen izmus, mert erős név és az életművében mindenhez lehet igazolást találni, ha keresünk. Persze Petőfi is így jár állandóan minden rezsimmel. Amúgy tényleg szeretem József Attilát, ezt a szobrot konkrétan nem annyira.