Eljárós idők

Mezőkövesden a Hadas városrészben szinte minden portán elmesélik, hogy bezzeg a régi időkben az volt az volt az asszonynép sorsa, hogy mindent ő csinált a ház körül, állatokat, gyerekeket, öregeket ő gondozott szakadásig, mert a férfinép egész évben summázni volt, azaz távoli vidékre utazott dolgozni, mert helyben nem volt munka. Aztán. ha jól dolgozott, szerencsével járt az ember, kapott gabonát a munkáért, hazajött, jól beporozta az asszonyt, hogy az szülje meg az ezer munka közben a nyolcadik-tizedik gyerekét, és ment tovább a vonat meg az élet... és mindez, hogy valaki férjhez menjen, és ezt csinálhassa, hatalmas ünnepség volt, diadal a családnak, ország-világra szóló lakodalom, trombitaszó, áldás és harangkongás... fura élőlény az ember is. Miközben az uraság kártyázott, örömlányokhoz járt vagy vagy éppen elitta a fél vármegyét falustól. tehenestül... hát, a régi, szép idők, igen. Ó, és ezért még tapsolni is kellett az uraságnak, ha megjelent éppen.... bár.... manapság meg a fél ország Ausztriába, Németországba, Angliába jár dolgozni, mert az itthoni fizetésből nem élne meg. Ja, és ezért még tapsolni is kell az uraságnak, hogy milyen jó.