Ulmer Schachtel Nagymaros

Ez jó volt a fakereskedőknek, mert képtelenség lett volna egy ekkora szerkezetet sodrással szemben, kiépített vontatóutak hiányában visszavonszolni Regensburgig, Ulmig, másfelől jó volt a telepeseknek is, mivel főleg az alföldi részeken hiány mutatkozott faanyagból. Ez mondjuk Nagymaroson nem volt probléma, a Börzsönyben az erdőségeknek köszönhetően biztosított volt a famennyiség. Minden esetre az érkező telepesek házai praktikusan a szétszedett ulmi skatulyákból, a hajókból épültek meg. Az Ulmer Schachtelek már a XVIII. században menetrend szerint jártak, egészen a Duna-deltáig. Eltűnésüket a vasút megjelenése okozta, az utolsó hajójárat 1897-ben indult Bécsbe. A Dunakanyarban Kismaroson és Visegrádon is vannak ilyen Ulmer Schahtel emlékművek. Amint a nagymarosi hajó oldalán olvasható, a nagymarosi német nemzetiségi önkormányzat építtette 2015. augusztus 29-én. Érdekesség, hogy a hajó alatti tartószerkezeten helyi szerelmespárok szívecskéi találhatóak.

. . akkor meg mi ez itt? Aztán persze utánanéztem jobban, és most már inkább vadászom őket. Ulm. (Nevezik mindenféle hülye neveken a hajót, ulmi doboznak, ulmi skatulyának, de a lényeg az eredeti név) A Magyarországra betelepülő svábok jellegzetes utazó járműve, nyilván ezerszámra készült a hajdani német (ilyen-olyan fejedelemségekből jött) telepesek munkájaként, és milyen érzés lehetett megácsolni, csak úgy felszállni rá, aztán az egész családdal, rokonsággal neki a vakvilágnak? ? Mint az amerikai bevándorlók. . . gondolom, nélkülözések árán értek ide sok idő múlva, több hét volt az út folyásirányban is, aztán letelepedtek a kihalt országban, dolgoztak keményen, nagyon becsületes, szorgos nép volt a sváb nálunk, mígnem az idióták történelme, azaz annak irányítója rájuk vetette magát és kitoloncolta, kitelepítette őket innen. De ez a nagymarosi Ulmer Schachtel végre egy vízparton van, így hitelesebb, érthetőbb az oka, története. Ez a hajó ráadásul kis szerelmi jeleket, szívecskéket is hordoz a teste alatt, szóval éljen az Ulmer Schachtel, szevasztok svábok, szeretünk benneteket, meg tudtok nekünk valaha bocsájtani?