A Blues cafében megfordultunk már egy ízben, most azért tértünk vissza, mert a Nyíregyházát megcélzó gasztroturnénk előtt dokumentálódtam a világhálón és célirányos kereséssel (kézműves sör, borbár stb) azt is megtudtam, hogy itt kapható a soproni sörgyárnak az APA azaz American Pale Ale nevű söre, melyről a sörbúvár blogon volt szerencsém részletes jellemzést olvasni.
(Ajánlom a blogot és e bejegyzést minden sör iránt érdeklődő olvasónak. ) Így is volt, szerencsére nem jártam úgy, mint másutt, ahol épp az a sör fogyott el, amire vágytunk, itt volt APA, ami egy korrekt, magas alkoholú, nagy beltartalmú sör, azokat a technológiai finomságokat, pontosabban hiányosságokat amiket az említett blog felró neki, az ízben nem érzékeltem. Megkockáztatom, hogy a legjobb nagyipari sör volt, amit kóstoltam valaha. A környezet kellőképpen lepusztult továbbra is, ezúttal nem volt a szokásos rock háttérzene, így a sör adta a “jó” összélményt.
A szállásunktól mindössze néhány méterre, egy belső udvar sarkában helyezkedett el a Blues Café, amit sokkal találóbb lenne Rockkocsmának elnevezni, mert valójában egy ilyen helyről van szó, ahol folyamatosan szól a jó rock zene, AC/DC, Metallica, Guns'n Roses mellett az újabb generáció metálos muzsikái is, a magyarok közül pedig természetesen elmaradhatatlan a Tankcsapda.
. Kint van 4 kiülős pados nyitott box árnyékolóval, bent pedig néhány fapados egyszerű asztal. A berendezést nem bonyolították túl. Ha jól láttam, van egy emeleti rész is, de oda nem mentünk fel. Csocsó asztal is található. Megkérdeztük a fiatal pultos srácot, hogy van-e az ital mellé valami ennivalójuk, elég tanácstalan volt, mert ételt itt nem nagyon szoktak kérni, de végül kiderült, hogy ropi és sós mogyoró mégis van, illetve szokott lenni, mert a ropi éppen elfogyott. A pultnál ülő egyik törzsvendég erre ráerősített, mondván a pisztácia is elfogyott. Egy igazán laza, barátságos helyről van szó, ahol még az 50-eseket is letegezik és "sziá"-val köszöntik, szerintem úgy vannak vele, hogy ha valaki ide betér, mindenképpen örökifjúnak kell lennie, bármennyi éves is valójában. Csapolt sopronit ittunk, az árak nagyon barátiak. Pohár: 220 Ft. Igazi beszélgetős hely a haverokkal, mondjuk a romantikus álomrandit nem ide képzelném el. A női mosdó borzasztó (a férfiben nem jártam), a 3 WC-ből 1-nek teljesen le volt szakadva a tolóajtaja, a másiknak részben, a harmadikat lehetett csak becsukni, de bezárni azt sem. WC ülőke, lehajtó, papír, kéztörlő egyáltalán nincs.
A Blues café egy belső udvarban fekszik, nem könnyű megtalálni, simán elmentünk mellette s a központi center Costa kávézójában érdeklődtünk a holléte felől. Szerencsére a rendkívül kedves és szolgálatkész pultos lány útba igazított, ismerte a helyet. A Blues Café egy igazi, lepukkant romkocsma.
Ahogy nézem, a közönség is elég vegyes, főleg fiatalok járnak ide, nem a szelídebb fajtából, ki is ríttunk a környezetből, mint ötvenhez közeledő félpolgári elemek. (Félpolgári mondom, mert azért nyakkendő-zakó-öltönynadrág egyikünkön sem volt, de más a vasalt ing is ritka errefelé. ) Az italválaszték a szokásos kommersz, de azért találtunk némi korrekt pálinkát, amit stampedlis pohárba töltöttek. Egyből adták a négy centet, kérdezés nélkül, kénytelen voltam visszatöltetni a felét, soha nem iszom 4 cl pálinkát valamiből, akkor inkább többféléből 2-2 centet. A zene nem volt blues, de azért jó volt, a Metallicát szeretjük, üde színfolt a mai zenének csúfolt rettenetek között. Nem lesz a törzshelyünk, de azért jó volt itt lenni.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
