Végre meglett

Vannak szerencsés, meg nem annyira szerencsés kalandok... Óbánya, rövid a nap, mennyi időnk van? Az melyik programra elég sötétedésig? Réka vár? Messze van... legyen a kilátó! Parkolás (állítólag fizetős parkoló van csak a falu elején), séta, kiinduló pont, nyíl erre mutat, a zöld kereszt a jel... megyünk... 16 perc alatt meg kellett volna érkezni... egy órája megyünk felfelé. Találkozunk családdal, akik állnak tanácstalanul az erdőben, ők is a kilátót keresik. Mi megyünk rendületlenül. Nagy sokára felérünk egy csúcsra, innen nincs tovább felfelé, nyilván itt van a kilátó, de nem. Itt csak ki van írva, rovásírással is az "erdő fohásza". Telefon, helymeghatározás, kiderül, hogy 18 km-re (!!!) vagyunk a kilátótól, nagy körben kell menni a térképen... feladtuk. Akkor inkább le, vissza, legalább jó levegőn voltunk, kirándultunk egy jót. Mire holtfáradtan leértünk, újra találkoztunk valakikkel, ááá, nem kellett volna a kereszt útján felmenni, itt van a focipálya mellett, párszáz méter... na, akkor újra, megint neki a hegynek! És párszáz méter emelkedő után tényleg megvan! Nem egy nagy dobás, fura kilátó az, amelyiket három oldalról magas fák vesznek körül, csak a falu irányába látsz ki, de azt is nemsokára benövik a fák. Ezért hívják belátó-kilátónak. De szép az ősz és legalább megtaláltuk ezt is!