Mandula Étterem & Bisztró Orosháza

Második opcióm Mészáros Pálnak a Chardonnay-ja volt. Sürgetett az idő, egy percet sem akartunk veszteni a Kerecsen programjából, így csak egy jól dresszingelt, ügyesen elkészített libamell salátát, valamint egy, csak a tálalásra váró desszertet kértünk, konkrétan pisztáciás tiramisut, ami teljes mértében megelégedésünkre szolgált. Mondtuk is a nagyon kedves és segítőkész felszolgáló hölgynek, hogy jobban jártunk volna, ha itt ebédelünk és nem a Diófában. Ekkor ért a legnagyobb meglepetés. Kiderült ugyanis, hogy mindkét helynek ugyanaz a tulajdonosa. Lehet, hogy nekünk volt pechünk, de ha el tudnám zongorázni a két vendéglátóegység által nyújtott élmény közötti különbséget, Don Airey-nek is remeghetne a térde. A Mandula nálam öt pont, szívesen kóstolnék itt mást is.

Azt mondja a honleány a pult mögött, hogy hát jaj, vendégek vannak, több mint egy órát kell várni, ha ételt szeretnék rendelni, de ha a készétel is jó lesz, akkor itt van, tessék, ami látszik a pultban. Mondjuk soványka kínálat volt, valami rántotthús, meg valami gyros-féleség. De volt egy leves, ami azonnal felkeltette az érdeklődésemet, amit úgy hívtak, hogy makói csirkemáj leves. Hű, mi ez, ilyent még nem ettem, jól hangzik, akkor azt kérem! És hozzá? Gyroszhúst vagy rántotthúst? Hát egye fenyő, legyen gyros-hús. És erre a lány a rendkívül egyszerűen felszerelt napközi tálcára kitette a levest is, meg a másodikat is. Hohó! ! Nem így kérem, hanem amikor megettem a levest, akkor kérem a másodikat! Miért büntetnek itt ismeretlenül? Azután jött egy másik lány és mondta, hogy rendben, lehet, majd, ha megettem, kérjem a másodikat. Aztán visszaöntötték a burgonyát és kissé megkeverték, hogy ami hűlt, keveredjen a meleggel. Uborkasalátát is kértem, rá még tejfölt, hát, nem volt egy királyi ebéd, de egynek megfelel. Tulajdonképpen megettem. Aztán visszasétáltam a pulthoz, úgy tűnik, csak ott lehet kommunikálni, és kértem egy Cappy körtelevet. Megkaptam, elvittem, kiszolgáltam magam. Fura, hogy én voltam a pincér is. Azután odamentem a pulthoz, és VICCESEN KEVESET fizettem, a levesért, húsért, köretért, meg még az üdítőért mindösszesen 2400 forintot! ! Persze, adtam rá valamit, mert lehetett, de magamat kellett volna felszolgálói díjjal jutalmaznom. Mondjuk, hogy egy közepes ebéd volt, de feledhető.

Nem egy agyonszofisztikált hely, csak annyit ad, amit ígér: finom, jó ételeket, kellemes környezetben, jó árakon. Ha újra arra járok, megint keresni fogom ezt a helyet. Az Orosházát elkerülő főútról is megéri letérni, ha ebédidőben jár arra az ember.

Pici hely, folyamatosan cserélődtek a vendégek. Makulátlan tisztaság még a mosdókban is.

Az ételsor nem hosszú, azonban egytől egyig nagyon ízletes, egyedi, az adagok is megfelelőek egy éhes férfiember számára is. Csak ajánlani tudom!