Na jó, de akkor mi lesz itt? Itt haljak éhen ismeretlen nőszemélyek szemeláttára? Erre elkezdődött a közgondolkodás, Széphalom is 3 kilométerre van egyik irányba, Pálháza is ennyi a másik irányba. Mi legyen? Menjek Pálházára, jó lesz az! Ott több is van! Keressem a Vadregényt! Elismételtem hangosan, volt még pár pontosító információ, hogy hol is van ez, de Pálháza nem Tokió, mégis meg lehet ott valamit találni. És meg is lett, a régi magtár, igaz, már húztak el az autók, kezdett sötétedni, de kérdésemre, persze, üljek csak le, van minden, válasszak, amit akarok! Igényesnek látszik a hely, ki van találva a dizájn, a fővonal a pizza, de azért akad bőven más is. Esetemben a dámszarvas érmék voltak a nyerők, pirított tejfölös-túrós sztrapacskával, hát erre szavaztam. Egyedül ücsörögtem a vendégtérben, nem is nagyon soká érkezett a vacsorám, gusztusos, pofás tálalásban, egy darabig ettem, ettem, az összes szarvasrészt, ami valójában nem volt érme, inkább hosszanti falatok, de nagyon finomak voltak, a sztrapacska is, de az meg olyan sok volt és olyan tömény, hogy nem bírtam el vele, csak a felével. Nem baj, alaposan jól is laktam, Cappy epret ittam hozzá, de csak keveset, mert tudtam, hogy "otthon", a vendégházban vár a behűtött Pilsner. Ajánlatos a hely, és hogy még informatív legyek, a dámszarvas érmék 5690 forint, a Cappy eper meg 550 forintba került.
