EBÉDEINK A MALOMBAN

Három napot töltöttünk Füzérradványon, és mindhárom napon a közeli Pálházán lévő Vadregény bisztróban ebédeltünk. És nem azért voltunk ilyen ragaszkodók, mert nem találtunk volna más ebédelő helyet a környéken, megpróbáltuk..., de ez a legjobb.
Már maga az épület is rendkívül vonzó. Jól esik látni, amikor egy hajdan más célt szolgáló épület megtalálja igényes új gazdáit és új funkcióját. Tele van az ország elhagyatott régi malomépületekkel, nem tudnak mit kezdeni velük a helyiek. Itt viszont az egykori malom épületének rekonstrukciója nyomán építészetileg is magas színvonalú megoldás született. Olyannyira, hogy annak idején, 2010-ben építészfórumon is bemutatásra került az 1800-as évek végén a füzérradványi gróf Károlyi család által építtetett úgynevezett műmalom megújulása. Eszerint önkormányzati kezdeményezésre, pályázati forrás segítségével inkubátorháznak történt a felújítás. Hogy az azóta eltelt több mint 15 évben mi történt, nem tudom. Mi most azt láttuk, hogy a helyi védelem alatt álló épületben, annak teraszát, földszintjének egy részét elfoglaló és még galériát is használó bisztró, étterem működik kitűnően, nagy vendégforgalmat kiszolgálva.
Nekünk a füzérradványi kastély recepcióján ajánlották, hogy ide jöjjünk ebédelni, kiváltképpen, ha nem hagyományos magyar ételeket akarunk enni. Nem akartunk, általában sem akarunk. Megérkeztünk a Vadregénybe, és bár szinte tele volt gyerekekkel, talán egy közeli gyerektábor lakói lehettek, a szolgálatkész fiatal pincér azonnal felkísért bennünket a felnőtt szakaszba, a galériára. És hiába, hogy a viszonylag magas lépcsőn kell le-fel járnia, hihetetlen sebességgel kaptunk meg mindent, miközben a kéréseinket udvariasan, szakszerűen teljesítette. Én grillezett gomolyasajtot ettem friss salátával, a párom lassan sült tarját kért édes burgonya hasábokkal. Minden tökéletes volt. Másnap, amikor sikertelenül próbálkoztunk egy másik étteremmel, és újra idejöttünk, a hely nagyon népszerű pizzáiból és burgereiből választottunk, pedig ilyesmit ritkán eszünk. De mindketten nagyon elégedettek voltunk azzal, amit kaptunk. Ilyen finom pizzát talán még sosem ettem, mint az itteni kemencében sült, olasz recept alapján készített Italia nevű változat. Csakhogy, csakhogy, és ez nem az ő hibájuk, nekem az élesztős pizzatésztától heveny gyomorégésem lett. És amikor harmadjára mentünk hozzájuk, akkor kibillent a dolog a tökélyből, pedig az ifjú felszolgálók most is készségesek voltak: Rostonsült hízott kacsamájat rendeltem salátával, a párom pedig dámszarvas pörköltet. Ezek is nagyon jól sikerült ételek voltak, de mi szerettünk volna egy kis kenyeret enni hozzájuk. És itt fejre állt az addig tökéletes rendszer! Egyszerűen nem volt kenyér a konyhán! Kihoztak helyette pár szelet pizzatésztát! Azt, amitől előző nap gyomorégésem lett. Nem kértem! És ott ültem, hogy most mivel egyem meg a zsíros kacsamájat. A párom már el akart menni a boltba kenyérért, amikor eszembe jutott kérni egy hamburgerzsömlét. Probléma megoldva! De emiatt egy pont levonva!