ELMARADT ZAKATOLÁS

Pálháza állandó lakosai száma szerint Magyarország legkisebb városa, továbbá a megye és Észak-Magyarország legkisebb közigazgatási területű városa. De minden bizonnyal nem emiatt ismerős a település neve sokaknak, hanem amiatt, hogy innen indul a kirándulók körében igen népszerű, hivatalos nevén Pálházi Állami Erdei Vasút. A zempléni hegyek között, vadregényes erdőkben kanyargó kisvasút az ország legrégebben működő erdei kisvasútja. Eredetileg persze nem a turisták utaztatására szolgált, a környék földesura, Károlyi István az erdőkből kitermelt fa szállítására kezdeményezte a megépítését még 1888-ban, a pálházi fűrészüzem és Kőkapu között. A menetrendszerű személyforgalmat 1958-ban indították meg, ami akkor 1980-ig tartott. Jó hosszú időtáv, és számomra azért fontos, mert valamikor ez időben voltunk a környéken úttörőtáborozni, és a program egyik fénypontja volt a kisvonatozás. Máig nem felejtem az élményt, és jó lett volna megismételni most, hogy Füzérradványon töltöttünk pár napot, és 1989 óta újra jár a kisvasút. De ránk tört a kánikula, amely a Zemplént sem kímélte. Az utolsó vonat 17.30-kor indul Pálházáról Kőkapu-Rostalló felé, és 19 órára ér vissza, de még ekkor is olyan nagy volt a hőség, hogy amikorra beterveztük, mégsem nem vállalkoztunk az utazásra. A kis szerelvény 40 perc alatt teszi meg a 9 kilométeres utat, nem számíthattunk hát hűsítő menetszélre. Nagyon fájt a szívem, hogy ez most kimaradt. De bátran ajánlom, mert kirándulásra alkalmas időjárás mellett tényleg kihagyhatatlan.