Hegyen-völgyön

Nagy szenvedély lett nekem ez a kegyhelyvadászat, valami ismeretlen iránytű irányítja belül az embert és időnként más és újabb rajongásokat is gerjeszt. Ez a pilisszentkereszti szentkút még hiányzott a tarsolyomból. De hát új nap, új kalandok... a Google térképe alapján vágtam neki, Budapestről Szentendre, Pomáz vonalon. Pilisszentkereszten aztán telefon, Google, bár, mint tudjuk, elég tréfás jószág. Máskor mondja be a kanyarokat, mint a külön GPS. Tábla nincs, egy vékony, jellegtelen úton kivezényelt a zöldbe, egyre rosszabb az útminőség, aztán egyszer csak vége szakad ennek a gazos vadonban. "Megérkezett!" Na, és akkor innentől kézi, gyalogos üzemmődra át, és csetlés-botlás. Az ösvényre Kidőlt fák alatt, felett, mellett, jó régen nem járt itt ember. De mindenképpen üde szépség a tavaszi erdőben egyedül bolyongani. Szórakoztató megtippeli a madárhangokat, melyik mitől ered. Párszáz méter után nehezedik a kalandpálya, szinte egy szakadékba vezet az ösvény, az egyik fán teljesen kifakult Mária-kép, tehát jó helyen járok... a hirtelen meredeket meg nagyon jótét kezek úgy tették járhatóvá, hogy hegymászóköteleket feszítettek ki a fák közé, így lassan, csúszkálva-kapaszkodva leértem a völgybe. És ott már nem is messze, csörgedezik Mária vize. Fentről, messziről a liturgikus tér olyan, mint valami strandon az öltöző, kék és fehér, előtte padok. Közelebbről meg egy Lourdes-i barlang az attrakció magva, oda lehet térdelni elé és erdeiimádkozni. Hálás táblák a falon. Maga a kút ezzel szemben várja a szomjazókat, lehet palackot hozni, töltögetni, azután zsákszámra cipelni haza, de hát itt IS vannak a csodák, béna járni kezd, vak meg látni... Én most itt nem láttam se bénát, se vakot, tehát csak úgy el kell hinnem. Az erdei környezet nagyon szép, ajánlom is a helyet mindenkinek! És még hátra volt a visszamászásom a köteleken, meg a kidőlt fákon az autó felé...