Szopláki-ördöglyuk Pilisszentkereszt

A hó olvadása és az eső miatt lépten-nyomon kis erek, vízfolyások mellett haladunk, míg végül a patakkal egyesülve együtt rohannak tovább. Gülü hóemberünk azóta már lehet, hogy a tenger felé tart olvadt formájában. A sár megőrzi az ott járók nyomát. Így a fiam állati nyomozó nyomvadászata beindul, rekonstruáljuk az eseményeket: az őz, vaddisznó hol toporgott, merre ment tovább. Színre lép az idei első vörös bodobács és nünüke bogár is. Aztán hollófélét látunk körözni, széncinkékhez próbálunk közelebb lopózni. Az énekes madarak megállás nélkül mondják a magukét. Nincs más dolgunk: csak (meg)hallgatni, ahogy a patak csobogását is: erdei hang- és csendterápia . Végre megpillantjuk az első hóvirágokat! Onnantól már rááll a szemünk mindre. Vigyázó léptekkel térünk le az ösvényről,el ne tapossunk egyet se. Gomba kolóniák egymás hegyén-hátán, jószomszédi (v)iszony. . . Útközben a Szoplák Ördöglyuknál bámuljuk a mélységet és egy sikeresen felfedezett geoláda kincsével gazdagodunk. Éledezik már, éledezik. Jön a tavasz.