Alföldi túristák Pilisszentkereszten

Pilisszentkereszten Két-bükkfa-nyeregben első tavaszközeli séta, hóvirágvadászat.
Reggeli borús, esős, szeles időjárási kilátások közepette indultunk neki, volt is kedvünk meg nem is.
Az időjárás otthon marasztalni próbált, a kalandvágy inkább kimozdulni. Utóbbi győzött.
Sok helyen cuppogós sár volt.A hó olvadása és az eső miatt lépten-nyomon kis erek, vízfolyások mellett haladunk, míg végül a patakkal egyesülve együtt rohannak tovább.
Gülü hóemberünk azóta már lehet, hogy a tenger felé tart olvadt formájában.
A sár megőrzi az ott járók nyomát. Így a fiam állati nyomozó nyomvadászata beindul, rekonstruáljuk az eseményeket: az őz, vaddisznó hol toporgott, merre ment tovább.
Színre lép az idei első vörös bodobács és nünüke bogár is.Aztán hollófélét látunk körözni, széncinkékhez próbálunk közelebb lopózni. Az énekes madarak megállás nélkül mondják a magukét. Nincs más dolgunk: csak (meg)hallgatni, ahogy a patak csobogását is: erdei hang- és csendterápia .
Végre megpillantjuk az első hóvirágokat! Onnantól már rááll a szemünk mindre. Vigyázó léptekkel térünk le az ösvényről,el ne tapossunk egyet se.
Gomba kolóniák egymás hegyén-hátán, jószomszédi (v)iszony...
Útközben a Szoplák Ördöglyuknál bámuljuk a mélységet és egy sikeresen felfedezett geoláda kincsével gazdagodunk.
Éledezik már, éledezik. Jön a tavasz.