Hotel Azúr

Téli napon érkeztünk, csapatépítő program keretében természetesen kollégákkal. A recepción kedvesen fogadtak, de nem voltak túl segítőkészek. Munkásosztályba tartozunk, ezt éreztették is velünk. Elsőre igen zegzugos az épület, gyors legyintésekkel és tőmondatokkal igazítottak útba minket. Pár perces bolyongás után megtaláltuk a szobáinkat. Ezek tisztasága, rendezettsége makulátlan volt.
A fürdő részleg már nem volt méltó a wellness elnevezésre: nem volt melegvizes medence. Aki hűtőkamrában dolgozik (mint mi is), - főleg - télen nem vágyik hideg vizes medencébe.
A szórakoztató részleg kitűnő volt: bowling, billiárd, ping-pong... A netes honlapján a szállodának kispályás futball lehetőség is szerepelt. Mivel az udvart épp felújították, a pálya nem volt letakarítva (bár a szállás lefoglalásakor jeleztük ebbéli igényünket, de nem tájékoztattak az akkori állapotokról). A Balaton partjáig le volt drótkeríréssel zárva a pálya körüli udvarrész. A vízparti köveken másztunk át a pályára, előtte a hotel egy dolgozójától kértünk gereblyét és söprűt, hogy le tudjuk takarítani magunknak a focipályát. Senki nem ajánlotta fel, hogy megteszi.
Az étterem részlegét valóban nem érheti negatív kritika: az ételek változatosak és rendkívül ízletesek voltak. Az asztalok, székek tisztasága és rendezettsége is minden igényt kielégített.
Egy vacsora alkalmával szóba elegyedtünk a szomszédos asztalnál étkező orosz hölgyekkel, akik nehezményezték, hogy a személyzet nem segített nekik a látnivalók navigálásában. Mivel nem vagyok perfekt orosz (és sajnos angol sem), így segítséget kértünk egy dolgozótól, de sajnálatosan az orosz hölgyek tapasztalatával gazdagodtunk. A hölgy nem megfelelő nyelvtudására hivatkozott, prospektus, útikönyv említésére igen negatív arckifejezést vett fel.

Mivel nem főszezonban töltöttük pihenőidőnket, a hotel sem volt túl hangos a vendégek seregétől, lényegesen nagyobb odafigyelést és kedvességet vártunk volna el. Közel 20 fős csapatunk nem kevés összeget hagyott ott e pár napos pihenésre. Mind pozitív, mind negatív élményekkel gazdagodtunk. Sokszor nem értem az embereket: egy mosoly nem kerül semmibe, nemigaz?