Csalódás

Tavaly is eltöltöttünk itt egy rövidebb időt és mivel akkor tetszett, most örömmel tértünk vissza. Csalódnunk kellett, mert egy év alatt a színvonal jelentősen esett.
A jakuzzi (emiatt esett a szállodára a választásunk) idén már nem nagyon pezseg, ráadásul koszos. Sárgás habok és barna (ismeretlen eredetű) csimbókok úszkálnak benne. Fúj!
A szobák hidegek. Fáztunk és kész.
A vacsora nosztalgikus hangulatú, ugyanis a főiskolai menza színvolát idézte. Jelzem, az nem volt jó.
A reggeli azonban még eddig sem ért fel. Kicsit részletezném:
A teavíz hideg, rántotta, ami - szerintem alap - nincs. Van viszont kihűlt és megkövült bundáskenyér. Sajtot egyik reggel nem találtunk (ez valami extra igény lenne?), második nap már volt. Hurrá! Virsli nem volt és nem is vártuk volna el feltétlenül, de amit ennek pótlására szántak, az már szánalmas és gusztustalan volt. Sikerült a párizsit úgy megfarigcsálni, hogy az embernek elsőre a virsli jusson róla eszébe és azt kicsit kiszárították (nem megsütötték), megvárták míg kihűl és a nép rendelkezésére bocsátották. Hogy tudjuk, hogy ezt virsliként kellene ennünk, odatettek mellé mustárt.
amúgy a szálloda túl volt töltve emberrel. Ez nyáron biztos nem gond, hiszen mindenki programokat csinál, így télen azonban egyetlen program a wellness és az étkezés. Következésképpen olyan zsúfolt volt az uszoda, hogy volt amikor már sem a medencékben, sem a szaunában, de még a parton sem lehetett leülni, valamint az étkezéseknél is sem jutott szabad asztal. Tipikus 30 évvel ezelőtti Szot-üdülős hangulat!
Végeredményben azt kell mondanom, hogy ezek után nem esünk kísértésbe, hogy legközelebb is a Magistern Hotelt válasszuk.