Vár Étterem Sirok

A háttérben a Sláger TV szólt, ami szerintem egy étteremben teljesen oda nem illő, inkább rontotta a légkört, mintsem hozzátett volna bármit is. Az étlapról először egy tárkonyos levest szerettünk volna rendelni, de kiderült, hogy az éppen nincs, így kénytelenek voltunk mást választani. A végül kapott leves menza jellegű volt, semmi különös, inkább csak meg lehetett enni. A főétel viszont teljes kudarc volt, Hajszálat találtam benne, így számomra teljesen ehetetlenné vált. Ez az élmény önmagában is elég lett volna ahhoz, hogy ne térjek vissza, hiszen az alapvető higiéniai elvárásoknak sem felelt meg. A kiszolgálás volt az egyetlen pozitívum: a hölgy, aki minket ellátott, nagyon kedves, figyelmes és segítőkész volt. Látszott rajta, hogy igyekszik, de sajnos a hely színvonalán ez nem tudott változtatni. Összességében ez az étterem számomra messze elmarad attól, amit egy valódi vendéglátóhelytől elvárnék.

Ez nagyon finom volt és elég is. Amúgy több minden nem volt ami szerepelt az étlapon és az italválaszték sem túl bőséges, de a pincér hölgy kedves és hamar kaptunk mindent.

Volt ideje beszélgetni is velünk, kedves, nyitott személyiség, érezhető volt, hogy szívvel-lélekkel teszi a dolgát. Az étel hamar, némi várakozás után érkezett. . . , és isteni volt! Ketten voltunk, mindketten mást kértünk. . . ,de belekóstoltunk a másik ételébe is, hát jól választottunk, minden fogás finom, és ízletes volt. És nem az éhség mondatja ezt velem, hanem a finom, házias ízek! Minden elfogyott, egy szakácsnak ennél nagyobb dicséret nem lehet. . . Visszatérünk!

A hús puha ízletes, nem szétmálló! A galuskát frissen, akkor szaggatták. Nagyon szeretném megköszönni a hölgynek kedvességét. Csak ajánlani tudom másnak is ezt a kedves kis éttermet!

Mivel csak én ettem levest, arra is figyelt, hogy a feleségem ne halljon éhen, így neki hamarabb kihozta a második fogást, mint nekem. Jó, hogy ezt az éttermet választottuk.

Eger lett volna a következő lehetőség, de féltem, hogy kannibalizmus áldozatává vállok az út során. Gyorsan megrendeltük a vacsorát 4 főre. Tejfölös gombaleves, húsleves. Brassói aprópecsenye X2, túrós csusza, kapros juhtúróval töltött pulykamell volt a választásunk. A hölgy egyedül volt, ennek ellenére pillanatok alatt kiszolgált itallal, majd eltünt a konyhában. Az ételek nagyon finomak voltak, es nagy adagok. A házi káposzta saláta egyenesen tökéletes, nagymamám jutott eszembe az ízvilágáról. Nagyobbik gyermekünk glutén érzékeny, és eléggé válogatós, ám itt mindent elfogyasztott, semmi nem maradt a tányérokon. Hazafelé menet terveztük a másnapi programot, és felvetődött a vacsora is. A várat néztük meg utolsó programként, hogy ismét itt vacsorázzunk. Ismét záróra után értünk. . . . . . Mosolyogva közölte a hölgy, igazán sajnálja, de kifogytak mindenből, nagyon sokan voltak. . . Ennek ellenére ismét degeszre ettük magunk mind a négyen,a korlátozott lehetőségek ellenére, sőtt még két adag palacsintát is kértünk, ha már zárva vannak. Utánnunk még érkeztek vendégek, de sajnos nekik már valóban zárva volt az étterem. Mi két alkalommal vacsoráztunk itt, és semmi negatívumot nem tudnék mondani. Az első alkalommal kérdeztem a hölgyet, hogy Ő-e a tulaj. Mondtam, hogy nagyon sokat utazunk, és ritkán van olyan, hogy a gyermekek mindent elfogyasztanak, és mindannyian egyhangúlag 5 pontot adunk az ételre. Ez az eset ilyen volt, és nem emlékszem az elmúlt 1-2 évben ilyenre. Ekkor mondta, hogy ittjártam. hu. . . . . . Ha elolvastam volna az itt lévő kommenteket, nem biztos, hogy betérünk, és biztos hogy szegényebbek lettünk volna egy élménnyel. Számomra nagyon pozitív élmény, hogy záróra után is fogadott, az ételek kiválóak, házias, nagy adagok. 4 főre az itallal együtt is elfogadható áron, ár érték arányban kiválló! Köszönjük, és biztosan megyünk, ha arra járunk.

A pincér nagyon kedves és segítőkész volt, a kiszolgálás gyorsan és problémamentesen történt. Még borravalót is adtunk a pincérnek a kedves kiszolgálásért. Ha arra járunk, akkor ismért bemegyünk ide ebédelni, Szivesen ajánlom mindenkinek! ! ! !

A felszolgálás és a kínálat már az italrendeléskor megbukott, amikor kiderült, hogy ez egy olyan vendéglátóipari egység, ahol nincs almalé. Soha. Alkoholmentes sörrel, iható - nemhogy a tájegységnek megfelelő, kellemes ízű - borral szolgálni nem tudtak. A vizezett rostos narancslére már nem is haragudtam, mosolyogva konstatáltam: kedves tőlük, hogy kérés nélkül lazították. Az ételek megrendelése viszonylag zökkenőmentesen zajlott, ám mint kiderült, friss salátával nem tudtak szolgálni, kizárólag káposzta és savanyú uborka volt elérhető az étlapon feltüntetett legalább hatféle salátából. Ezen a ponton említeném első körben a kicsit sem szívélyes és illedelmes felszolgálást, amikor minden "Elnézést, kifogytunk, ajánlhatok-e mást helyette? " felvetés nélkül a pincér egyszerűen annyit mond a megrendelni kívánt étel nevének kiejtésekor, hogy: "Nincs. "
Miközben ételeink elkészülésére vártunk, a másodrangú pincér szerepében megjelent - vélhetően a konyhán dolgozó - hölgy, aki amint kilépett az étterem teraszára, fennhangon bejelentette az étel nevét, és hozzátette: "Nem tudom, melyik asztalhoz viszem. " Természetesen az ember nem vár el mindenütt olyan elektronikus rendszert, amely segíti nyomon követni a rendeléseket, viszont azt hiszem, 2016-ban nem komoly teljesítmény - csupán belső használatra- beszámozni az asztalokat a vendégek kényelme és nyugalmam, valamint a személyzet hatékony működése érdekében. Ezt követően megérkeztek első körben a rendelt levesek; izgatottan vártuk az igazi húsleves és forró hagymaleves élményt, ám csalódottan kellett konstatálnunk, hogy mindkettő az ízfokozó kocka és a "zacskósleves" ízét idézte meg. A második fogáshoz ezután már nem fűztük túl nagy elvárásokat - bár reméltünk, farkaséhségünket tompítja majd. A Vár-tálon található hasábburgonya tocsogott az olajban - bár, később kiderült, még ez volt a legehetőbb a felhozatalban. Ugyanis a Cordon-bleu nem volt teljesen átsütve, az olajos panír rózsaszínben tetsző, nyers húsdarabokat rejtett. A baconbe csavart csirkemell legalább jól megsült - szinte lenyelhetetlenül szárazra. A rántott sajtnak nevezett történet a szánalmasan olcsó, minősíthetetlen növényi olajjal készült sajtutánzat ízét hozta a maga nyúlós-rágógumis állagával. Elmondhatom, hogy a tálon található két fej rántott gomba és a - jobb híján - ehető köret volt az, amivel éhségemet tudtam csillapítani. Mindezt 4200 forintért. A Vár Étteremben tett kalandunk a végéhez közeledett fizetési szándékunk jelzésével. Külön szerettünk volna elszámolni, ezért a pincér egy számológéppel és jegyzettömbjével tért vissza. Tételesen összeadta a fogyasztásunkat, viszont nyugtát nem adott a fizetendő összegről. Mi pedig tételesen, pontosan kifizettük az ételek menüben szereplő árát, és - szívből remélem - egy életre búcsút vettünk egymástól. A részletes beszámoló a jövőben Sirokra tévedő jóhiszemű embereket hivatott megóvni egy szörnyűséges - gasztronómiainak aligha nevezhető - élménytől; akarom mondani, tapasztalattól. Ha tehetitek, keressetek más helyet, ahol a pénzetekért ehető ételt és kedves kiszolgálást kaptok.