Gyönyörű, hangulatos saroképület kiugró kerek erkéllyel, világoskék-fehér csíkos színben, de sajnos a vakolat mállik róla mindenhonnan. Persze az is elég valószínű, hogy ha egyszer felbukkanna egy pénzes befektető, aki látna fantáziát az épületben és felújítaná, akkor utána jó eséllyel már nem működhetne itt tovább a borozó. Nagyon érdekes az épület története, amely egészen a 14. századig nyúlik vissza. Már a középkorban is borospince volt az épület alatt, kettő is! A belső zárt udvaron egyszerű lócákon lehet leülni, de már ez is nagyon hangulatos, hát még ha bemegy az ember a pincébe! Hófehérre vakolt falak, régi búbos kemence, számtalan régi borászati eszköz, dekorációként tölgyfa hordók. Hihetetlen árakkal találkozik itt az ember, nem véletlen, hogy a fiatalok körében igen népszerű. Stílusosan soproni zöldveltelinit ittam (Roll Pincészet, 110 Ft/dl), a boraik szinte kivétel nélkül soproni borászatoktól származnak. A sörkínálat érdektelen, nem meglepő módon Soproni. Zsindelyes és Magna CUm Laude pálinkákat tartanak. A főszerepet az alkoholos italok játszották az estén, de azért mellé egy sajttálat elfogyasztottunk közösen (1490 Ft), amelyen 4 féle mainstream, nem különleges sajt, vaj, lilahagyma és savanyúság volt, friss fehér kenyérrel. Hasonló tálakat kínálnak magyaros húsos verzióban is, kenőmájassal, májas hurkával, disznósajttal, szalonnával, kolbásszal 1 és 2 fő részére is. A többiek kipróbálták a zsíros kenyeret (180 Ft) és a tepertőkrémeset is (280 Ft). A kávé felejthető, bár jó sok tejszínhabot tettek rá (bolti spray), a cappuccino 330 Ft-ba került. Hétvégén éjfélig tartanak nyitva, ezzel csúcstartók Sopronban, a többi ivóhely mind korábban zár.
