Vadászkürt Vendéglő Szarvas

A kerthelyiség gyerekbarát. A gyerekeket nagy, elkerített játszórész várja.

Mindent összevetve: kellemes környezet, finom, házias ételek, barátságos árak, első osztályú kiszolgálás. Visszamegyünk.

Tálat rendeltünk. Amíg készült, a gyerekek a játszósarokban voltak, ez nagyon jó ötlet. Így is eltörtünk egy poharat, de nem csináltak belőle nagy ügyet. A tál amit kaptunk jól nézett ki. De valahogy nem találtam rajta olyan fogást, amire azt mondtam volna, ez igen, bejött, kérek még! Az egész olyan átlagos. Megrendeled, kihozzák, megeszed, aztán mész. Pedig nem ilyen volt! És sokkal többet ki lehetne hozni belőle.

Az ételek nagyon finomak voltak, és a társaságunk egybehangzóan mindenben elégedett volt. Járjuk az országot és van rálátásunk a különböző vendéglátó helyekre és szolgáltatásokra. Aki egy országjáró út során Szarvason finomat szeretne ebédelni és nem egy luxus étterembe képzeli magát, de kellemes helyre szeretne betérni, mindenkinek jó szívvel ajánlom a Vadászkürt kisvendéglőt.

A levesnél azonban már kezdett körvonalazódni a gyanú, hogy ezen reményeink nem fognak valóra válni. A gyümölcslevesként aposztrofált, félgömb alakú mélytányérba löttyintett híg lila folyadékban - a magokon kívül - főleg csak ribizlidarabok úszkáltak, és a tálalás is meglehetősen igénytelenre sikeredett; a leves nélkülözött mindenféle díszítést és feltétet (tejszínhab, egyebek), egy rosszabb menza színvonalát tükrözte. Ami a "csontleves" fantázianevű fogást illeti, ez sajnos semminemű csontleves-jelleget nem mutatott, itt leginkább egy cérnametélttel megbolondított egyszerű zöldséglevesről beszélhetünk, amelynek fogyasztását erősen megnehezítette az a tény, hogy a 100 fokon felszolgált lé hosszú perceken keresztül folytatott erőteljes fújások-kevergetések ellenére sem akart ehető hőmérsékletre hűlni. Bár a levesek menza-szinten még éppen megütik a mércét, egy vendéglőben (és főleg a la carte) ez a szint semmiképpen nem elfogadható. Főfogásnak az I-es számú Vadász tálat rendeltük, gondolván hogy a többféle feltét és köret nagyobb eséllyel elégíti ki mindannyiunk igényeit. Amikor kihozták a tálat még nem sejtettem, hogy szarvasi tartózkodásom legborzalmasabb élménye elé nézek; a tál minden egyes eleme nyílt hadüzenet a gasztronómia értékrendje ellen. A rántott sajt a legócskább szupermarketes "gazdaságos" mirelit színvonalat idézte; ízetlen volt, sápadt és gumiszerű. A kaucsuk-vonulat azonban a cigánypecsenyében bontakozott ki a maga teljességében; a rettenetesen száraz sült hús a cipőtalp és az autógumi fizikai jellemzőit mutatta, így egyszerre volt kemény és rágós, ami már önmagában véve is bravúr, de mégis a hús elképesztően keserű íze volt a legmeghatározóbb: vulkanizált kaucsuk fogyasztása okozhat hasonló élményt. A keserű autógumi-ízt ellensúlyozandó gyorsan kiemeltem a tálról egy baconos csirkemellet, de csalatkoznom kellett, ugyanis csirkemell esetén ritkán tapasztalt ellenállásba ütköztem a hús részéről, amidőn késsel próbáltam egy szeletet vágni belőle. Érdekességképpen megemlítendő, hogy a szalonna is nagy rezisztenciát mutatott a szeleteléssel szemben, de amint megízleltem a nagy munkával lenyesett darabkát, rájöttem, hogy a tálon tapasztalható minden keserű íz forrása a szalonnában keresendő. Nemes egyszerűséggel megfogalmazva: a tálra felhelyezett húsok gyakorlatilag ehetetlenek voltak. Így már csak a köretben bízhattam. A rizibizi - bár picit olajosabb volt a kelleténél - még ehető volt, a tálon található krokettek íze és állaga azonban burgonyapor használatát sejttette; szinte bizonyos, hogy ezek a kis krumpliroládok valódi friss burgonyát álmukban sem láttak. Meg kell még említeni a savanyúságként tálalt csemege uborkát, amelynek - megdöbbentő módon - semmilyen íze nem volt. Ami a fizetést illeti, a számlán a tételek nincsenek ugyan nevesítve, de a végösszeg korrekt, az árszint átlagos, de - figyelembe véve az ételek minősíthetetlen színvonalát - itt még ez az átlag is sok. Bár a pincér munkájával nem volt bajunk, ilyen konyha és környezet mellett borravalóról értelemszerűen szó sem lehetett. Mindent összevetve, óva intek attól mindenkit, hogy betérjen ide étkezni.

maga az étterem az a régi hangulatot hozza magával, ami a 80-as években volt, hogy mindenki egy család, még a vendég is a család része. Imádjuk ezt!