Benczúr-kúria Szécsény

Az autótól egy hosszabb ösvényen felsétálsz ide, közben rendezed az ismereteidet magadban Benczúr Gyuláról, aztán a ház előtt eszembe is jutott, hogy mikor jártam én itt utoljára, és akkor milyen elhanyagolt volt ez az egész, gazos, pusztult, mikor este hazaértem elő is kerestem azokat a képeket, azok bizony még 2012-ből valók, ég és föld. De ma itt állunk 2025-ben és csodaszép minden, újjávarázsolt a régmúlt, a bejárat mellett, abszolút érdeklődés hiányában egy nő meg a férfi beszélgetéssel múlatja az időt, hátha erre járna valaki. . . Aztán, hogy megláttak, mindenki a helyére ment, a nő a recepciós pultba, azaz a pénztárba, a férfi meg a presszóba, hátha. . . én meg hát csak úgy benyomultam. Kellő tisztelettel, csodálkozással. A hölgy amolyan szigorúra van sminkelve, nem is mutatott túl nagy lelkesedést, irányba állított, aztán menjek Isten hírével, nézzem a videókat, jók azok, majd azok magyaráznak. . . Így aztán megadatott, hogy csak én, csak a kúria, meg csak a gondolataim, kellemes, szép séta a múzeummá avanzsált épületben. De tényleg csudaszép! És a zene. . . de jó, hogy van! Halk, kellemes, megnyugtató, csak úgy kísér, kiegészít, hogy jobban érezd magad! Nem fogom idemásolni semmiféle weboldalról Benczúr Gyula életének hivatalos adatait, az mindenkinek a magánügye, hogy kíváncsi-e rá vagy sem. Itt a kornak és a festő munkásságának megfelelő környezetet kapunk, mesél az magától erről minden wikipédia nélkül is. Na, de pont ezért jöttem, a netet otthon is lehetne olvasgatni. Aztán, hogy elteltem a házzal, kiderült, hogy a hölgy abszolút nem barátságtalan, lehet vele beszélni mindenről, érdeklődő, kedves, az úrnál meg ittam egy kávét, hogy ne legyen ő sem ott hiába, szóval, minden együtt van itt, hogy jól is érezd magad, üres a ház, téged vár, csak te meg nem jössz.

weboldalán kifejezetten felhívják a figyelmet rá, hogy a látogatói parkolóból a kiállítás épületéhez vezető út meredek, telefonon érdeklődtem a kúriánál mielőtt elindultunk Nógrádba, hogy igénybe vehetnénk-e a felső parkolót, mert még mindig van némi korlátozottság a mozgásomban. Egy úr nagyon kedvesen tájékoztatott, hogy ha felhívjuk a kúriát, amikor ott vagyunk, akkor lesz erre lehetőség. Csakhogy én balga módon bíztam az internet működésében, és ezért nem írtam fel kis papírcetlire a kúria telefonszámát, sőt a telefonba sem mentettem el. Ugye-ugye pedig a régi, jól bevált módszerek. . . Megérkeztünk, láttuk, hogy a bejáratoknál nem állhatunk meg autóvaL, mert az útszakasz nem belátható. Igen ám, de amíg beljebb mentünk a település irányába, és megálltunk a buszmegálló mögött, már jelezte is a telefon, hogy Szlovákiában vagyunk. . . ! Nem voltunk, de ez még nem okozott volna problémát, csakhogy ugyanekkor az internet is elszállt! Felhívtam a tudakozót, ott viszont azt mondták, hogy nincs bejelentett telefonszáma a kúriának! Ez volt az a pont, amikor feladtuk. Vigasztalódásul elmentünk megnézni a temetőbe Benczúr Gyula mauzóleumát.

Növényállománya is értékes, nekem legjobban a 200 évet is megélt tiszafa tetszett. A kastély kívül-belül gyönyörű. A tárgyak jórészt korabeliek, némely festmény másolat, de vannak magántulajdonban lévők is. Gyönyörűek és a történetük is érdekes volt. Legjobban A mályvák között című kép tetszett, így egyetértek Benczúr Gyula nézetével: A művészetnek teszenie kell, hogy gyönyörűséget szerezzen. Köszönet az idegenvezetésért! Ajánlom megtekinteni!