A történelem szorgalmasan ismételgeti önmagát

Hétvégén jutott eszembe, hogy jéé, kb. 20 éve pont ugyanez történt, ősszel, késő este értünk haza majdnem pont ugyanilyen társasággal Erdély túlsó végéből és akkor is itt ettünk halászlevet hazafelé tartva. Akkor még éltek közülünk azok, akik ma már nem. Közben, kb. 5 éve is majdnem pont ugyanezzel a társasággal ettünk itt, csak akkor a környéken kirándultunk. Szóval ez egy ilyen tradicionális őszi vacsora. Most már hideg este volt, a fedett, zárt helyiségben a rendezvény is zártkörű volt, tehát csak kint ülhettünk le. A sátor-rész alatt nem volt annyira hideg, de azért mindenki dzsekiben vacsorázott. Én szürkeharcsából ettem a halászlevet, plusz meregettem bele a hal-belsőséget is, amit külön rendeltünk, jól elvoltam vele. A képen az látszik, hogy megutaztattam ezt a könyvet, Erdély nevezetes pontjain le is fényképeztem az író kedvéért, meg akkor ide a halászlé mellé is dukál. Csak jót nyilatkozhatok a halászléről, két karika vágott zöldpaprikával vidámítottam, hidegben jót tesz az. A rakat öregember meg már nem csap hatalmas lakomát, hát megelégedtünk ennyivel. Nem én fizettem, erről tehát nem nyilatkozhatok.