Még be se fejeztük az evést, de már jött hogy hamarosan lejár a műszakja, szóval jó lenne ha fizetnénk. (? ! ? ! ? ? ! ? ) DÉLUTÁN 3-4 KÖRÜL. Elég értetlenül álltunk a helyzet előtt. A fizetésnél bökte ki, hogy amúgy csak egybe fizethetünk. Ami nyilván egy elég cifra mutatvány, amikor vagyunk 14-en. Gyorsan próbáltuk kitalálni, hogyan csináljuk, miközben ő nagyon feltűnően sóhajtozott és forgatta a szemét, és habár nem vele beszéltünk, meg kellett jegyeznie fennhangon, hogy "Hát nekem nagyon mindeeegy"
Az elcsomagolásra kért fogásokat meg egyszerűen nem hozta oda. Induláskor kerestük együtt a többi pincérrel, hogy azokkal mi lett, és egy ablakpárkányon a dekoráció között találtuk meg. . . Hát. . . kifogásolható szolgáltatás. A legújabb élményünk pedig ismételten ezzel az inkompetens és arrogáns pincérhölggyel történt. Olyan mértékben, hogy a lefoglalt asztaltól álltak fel a vendégek, és velünk együtt jöttek át a szomszéd halászcsárdába. Vacsora foglalásunk volt a teraszra, ahol rajtunk kívül csak egy 4-es asztalnál ültek a tőlünk legtávolabbi sarokban. Ahogy beértünk, szembe találtuk magunkat a tátott szájjal rágózó, műszempillája alatt szemforgató pincérnővel, aki köszönés nélkül ránkparancsolt, hogy vigyük innen a kutyát. Az anyósomék kutyája egy kisebb macskaméretű uszkár, aki nyikkanás nélkül szundikál végig minden ilyen eseményt. Épp kedvesen kérdeztem volna, hogy esetleg nem maradhatna - e mégis, nagyon jólnevelt, nem mocorog, és mellesleg a terasz üres, 6-7 méteres körzetünkben nincs másik vendég. De folyamatosan fennhangon a szavamba vágva hajtogatta, hogy őt az nem érdekli, ide EZ nem jön be. Szokott módon szemkontaktusra képtelenül, mintha nem is hozzánk beszélne. Természetesen ha ez a szabály, megértjük, de ha nem ilyen paraszt módon közli, akkor is megértjük. Habár foglalásunk volt, mondtuk, hogy így inkább nem, köszi, találunk más helyet. Arra azért kerekedett a szeme. Egyszerűen annyira kínosan viselkedik minden alkalommal, hogy számomra érthetetlen, hogy dolgozhat még itt! ! !
