Már nem a régi

Egy születésnapi meglepetésvacsorára voltam hivatalos az étterembe, ahol én voltam az ünnepelt. Teljes meglepetés volt számomra az összejövetel, amit sikerült az egyik pincérnek szinte teljesen agyonütnie. Nem tudom, hogy már túl régóta van a pályán az úriember vagy egyszerűen csak mindig ilyen, de az a hanyag elegancia, ahogy a kiszolgálás művészetét űzte mindenképp hagyott némi kívánnivalót maga után. Amikor javasolta, hogy egy adaggal kevesebb halászlevet rendeljünk, mint ahányan vagyunk, mert az is elég lesz, még azt gondoltam, hogy jó fej, mert tökéletesen igaza volt, még így is bőven hoztunk haza maradékot. Az azonban már kevésbé volt szimpatikus, hogy a halászlé elfogyasztása után a teljes társaság előtt kérdezte meg, hogy hozhatja-e a meglepetés tortát, amit ugyebár titokban kellett volna. Majd miután a barátaim felocsúdtak kellemetlen helyzetükből, még megkérdezte szintén előttem, hogy esetleg valami zenét húzzanak-e a zenészek. Nem kértük, hogy húzzanak...
Az étteremben amúgy cigányzene szól, amit helyben húznak a zenészek, szerintem kicsit zavaróan hangosan, nem nagyon hallottuk tőle egymás szavát. A halászlé finom volt, de ettem már jobbat is, kedvezőbb áron szintén Szegeden, és bár bőven volt hely az étteremben, valahogy sikerült minket egy olyan asztalhoz ültetni, ahol koránt sem fél el kényelmesen hat ember. Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy nem ajánlom az éttermet komolyabb összejövetelekre, esetleg ha valaki a párjával meg akar enni egy halászlevet a belvárosban, arra jó.