Jobbra vártunk, adnánk még egy esélyt

Idén júniusban tértünk be az Il Divo-ba. Leültünk a teraszon, megtudtuk, hogy nincs polip-carpaccio, lazacpisztráng és bárány. Kedvenceink közé tartoznak, de annyi baj legyen, a választék impozáns és izgalmas, nem volt nehéz más vonzó fogást találni. Némi tanakodás után abban maradtam asztaltársammal, hogy vegyes tengeri grilltálat kérünk. Az étlap ígérete szerint van rajta aranydurbincs, tigrisrák, fekete kagyló, vénuszkagyló és tintahal. Háromféle köretből lehet kettőt választani, mi dresszingelt rukkolás, koktélparadicsomos római salátát és grillezett zöldségeket kértünk, bár a pancettás, póréhagymás, zsályás, rozmaringos tepsis burgonya sem hangzott rosszul.
A rendelés feladása után tíz perccel tudtuk meg, hogy az utolsó grilltálat időközben kirendelte egy másik társaság. Ez már bosszantó volt, igencsak felkészültünk egy jóízű tengeri nosztalgiára. Rendeltünk végül tengeri gyümölcsei consommé-t, marhapofát és mangótortát.
Közben behúzódtuk a belső részbe, mert a terasz mellett letelepedett egy zajos csapat. A beltér kifejezetten hangulatos, a belsőépítész remek munkát végzett, vélhető, hogy a hely kedvére lehet a modern dizájnelemeket kedvelőknek és magamfajta konzervatív ízlésű vendégeknek egyaránt.
Csak nagyipari söröket tartanak, de ez nem különösebben zavart ezúttal, mivel ételeink bort kívántak. A Veritas válogatásában tartanak mintegy húsz magyar és olasz nemes nedűt, valamennyit kimérik decire, nem volt nehéz megfelelőt választani. Tartanak egyébként színvonalas tömény italokat is, főként a whisky és rum műfajban.
Az új rendelés leadása után több, mint háromnegyed órát kellett várni az ételekre. A levest elsózták, nagyon. Léteznek módszerek a korrekcióra, leginkább a hígítás és citromlé vagy ecet hozzáadása. Ez kellett tennem az Il Divo-ban is sajnos. Kértem hozzá két deci forró vizet és citromot, így valamelyest helyre lehetett állítani a só sav egyensúlyt, legalább annyira, hogy fogyasztható legyen a végeredmény. Az egyébként udvarias és segítőkész felszolgáló javasolta, hogy inkább a konyhán a hozzák helyre a hibát, de miután végre étel volt előttem a hosszúra nyúlt várakozást követően, udvariasan, de határozottan elhárítottam az ajánlatot. A levesben a kagyló és a rák kifejezetten ízletes volt.
A desszert nem volt élvezhetetlen, de sem ízre, sem állagra nem váltotta be a várakozásainkat, ezen a témán kellene még dolgozni. A dzsemszerű mangó-mártást például jó lenne a mangó frissességét visszaadó coulis-val helyettesíteni.
A legjobb fogás az asztaltársam által rendelt marhapofa volt, amit egy mediterrán ízekre hangolt, a mi vadasunkkal némi rokonságot mutató selymes, jóízű mártással, beluga lencsével, többszínű, kitűnő bébirépával és roppanós zöldbabbal szolgáltak fel. A hús lehetett volna éppenséggel feszesebb, de azért ez a tányér így, ahogy volt, mindkettőnknek megelégedésére szolgált. Soha rosszabbat!
Vegyes élmény volt az Il Divo, a magam részéről adnék neki még egy esélyt a javításra. De erre három pontnál nem tudok többet adni.