Az éttermi fősodorhoz tartozó kiemelkedő vendéglő

A híres neves 1992-ben alapított családi vendéglő honlapját egy Gundel Károly idézet nyitja (ha nagyon precízek akarunk lenni, akkor az étterem bemutatkozó szövegét nyitja az idézet) miszerint „az igazi vérbeli vendéglátó legszebb jutalma és legnemesebb öröme,
ha vendégeinek ízlik az étel.”
Meg lehet azt is tudni a honlapról, hogy az étteremalapítót Madler Lászlónak hívták s hogy 25 éves szakmai gyakorlattal vezette a székesfehérvári Kiskakas vendéglőt és Diófa éttermet, továbbá azt is, hogy a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség Venesz József díjjal ismerte el.
„Az alapító szellemi öröksége: a minőség iránti elkötelezettség, a magas szakmai színvonal, vendégszeretet” írja a honlap, mi mindezt visszaköszönni láttuk tapasztalatainkban, kevés helyen részesültünk olyan kitüntető figyelemben, mint itt. A kínálat inkább klasszikus, mint újhullámos, de kínálnak izgalmas tételeket is a bevált ízek mellett, mint például „kézműves snidlinges kecskesajtot grillezve pácolt retekkel, koktélparadicsommal és pesztós rukkola salátával” vagy „bőrös fogasfilét fokhagymás parajjal és aszalt paradicsomos rizottóval” netán „vaddisznó tarját gnocchival és grillezett körtével”. Apró kritikai megjegyzésem, hogy nem értem, minek kell gyermekeknek halrudat ajánlani.
A terasz nagyon szép, a tálalásra is odafigyelnek. Rendeltünk vagy 8 féle ételt, alapvetően minden rendben volt. Nem csúcsgasztronómia, amit a Diófa kínál, de meghaladja a szokásos csárdaszínvonalat. Egy rendesen megdolgozott „jó” osztályzat jár nekik a konyhára, az összélmény egyértelműen ötcsillagos.