Kardinális merengő

A Vörösmarty Cukrászda gyerekkoromban, a 80-as években a legmenőbb cukrászda volt a városban, a sétáló utca végén. Akkoriban az alapterülete sokkal nagyobb volt, mint jelenleg, és vasárnap délután sikk volt ide betérni egy fagyikehelyre vagy süteményre. Még 30-35 év távlatából is élénken fel tudom idézni az élményt.

Mivel már Budapestre költöztünk, csak 1-2 évente szoktam visszajárni, azt hittem, már teljesen megszűnt, bezárt.
A legutóbbi látogatáskor vettem észre, hogy mégiscsak léteznek, de ez már egészen más. Érdekesség, hogy a Greco Petrol magán benzinkutas cég a tulajdonosuk, ezt a blokkról állapítottam meg.
A bejárat előtt van kitelepült teraszuk, kevésbé szimpatikus, hogy az alkalmazottak az ajtó mellett dohányoznak.
Készítenek gyümölcsturmixokat, de borokat is árulnak, olasz és spanyol desszertborok mellett Szeremley Huba badacsonyi rizlingjét. Kommersz sörkínálat (Borsodi, Heineken, Gösser). Tucatnyi ízben fagylalt: a vörös áfonya és a túrós füge volt a legizgalmasabb számomra, de pisztácia, puncs, vanília, csoki, Sacher, Raffaello is volt (250 Ft). A fagyi korrekt.
Tortaszeletek árai 400-600 Ft közöttiek, az országtorták közül az Őrség zöld aranyát sütik, állítólag a közönségnek az jött be legjobban, valamint volt a szatmári szilva és a somlói revolúció is. Sütik már kb. 300 Ft-tól kaphatóak.

Van egy oldalnyi kávélap, majd egy oldal sütilap jön, és vagy tucatnyi fagyikehely.

Kardinális szeletet kértem, amit már leginkább a tradicionális cukrászdákban árulnak (340 Ft), fő összetevője a tojásfehérje és a baracklekvár. No meg cukor. Olyan volt, amilyen lenni szokott, semmi extra, de jó volt. Normális tálalás: üvegtányér, fém desszertvilla.
Az asztalok klasszikus kerek kávéházi asztalok kényelmetlen székekkel.

Életunt személyzet. Emiatt szívem szerint csak 3 pontot adnék az össz-élményre, de hátha rájön erre a tulaj is, és lecseréli egy lelkesebb brigádra vagy ha őket tudja motiválni, az sem rossz megoldás.