Borkút Szekszárd

Egy eléggé piás és hajléktalannak tűnő pár időzött a kút mellett, jöttömre elsétáltak, talán nem akartak a képen szerepelni, de ez azért eszébe juttathatja az embernek, hogy ez egy valódi borkút, ahogy a kolléga is írta alant, olykor a vidék nemes borai folynak belőle, persze nem isteni csodára, hanem megrendelésre. Apropó Isten. . . na jó, kicsit, itt belül irigylem a görögöket meg az istenvilágukat. mennyivel emberibb, életközelibb egy boldogan paráználkodó Isten vagy mitológiai személy, mint egy karót nyelt, keserves zárdaszűz. És mennyivel vonzóbbá is teszi a vallást. A jó ég tudja, hogy nyers és száraz aszkétizmus mikor és hogyan és miért győzte le a buja, boldog hedonizmust, de azért ez az emberi kultúra egyik veresége volt, az biztos. És hát a vasszigorral, fegyverrel, félelemmel rákényszerített bigott rendpártiság diadala. Na, de sebaj, azért készülnek ilyen szobrok is, itt megbocsájtottam Szatmári Juhos Lászlónak a csikóstőttősi anorexiás Jézusát. A szekszárdi a szerelem bora, és Isten áldja a bort és a szerelmet!

Szekszárdon azonban, ahol a bor a minden, a magán és a közösségi boldogulás alapja régóta, ott nem kell meglepődni egy ilyen szobron. Bár bevallom, mi azért kicsit meglepődtünk. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy ez a bronzhordó valós hordóként is használatos időnként, hiszen nagyobb ünnepekkor, neves alkalmakkor, de akár egy esküvőn vagy turistacsoportok megrendelésére is, a vidék legjobb borai folynak a kútból. De vigyázat: azt is megtudtuk, hogy a hordón borozgató pár női tagja azért visel álarcot, de nem az arcán, hanem hátul a fején, mert a borozgatás hatására lehull rólunk az álarc, és valós arcunkat mutatjuk.