Ezúttal felszolgálónk, egy középkorú úr, nem egyszerűen személytelen volt, hanem teljesen érdektelen, blazírt, unott, lerítt róla a totális kedvetlenség, nem emlékszem, hogy hasonló kisugárzással ebben a szakmában az utóbbi tíz évben találkoztam volna. De ha betartotta volna a normális viselkedés alapelveit, akkor nem tettem volna ezt szóvá ennyire részletesen. Olyat, hogy a vendégek által tisztán hallható megjegyzéseket tegyen, sóhajtozzon, mondván, hogy ez nem igaz, vagy hogy Istenem, mert elővettünk egy társasjátékot az ételekre várva, illetve a megérkezett ételeket lefotóztuk, csak a kilencvenes években tapasztaltam. Az, hogy a vendég által mondott köszönömre nem felelt semmit, apróság emellett. Hadd jelezzem, hogy fiatal kolleganője, akivel az áfás számla kapcsán akadt dolgunk, kedves, mosolygós, segítőkész, egy egészen más viselkedéskultúrát képvisel. Ezért a pontozás 1+5= 6, amit elosztunk kettővel, így lesz 3. Az étlap annyiban változott a korábbi időszakhoz képest, hogy megjelent néhány kreatív fogás a választékban, a filozófia, az alapállás, konkrétan a magyar karakter és a nem eltúlzott, de tisztes választék maradt. Az árképzés vendégbarát, a hasonló színvonalú balatoni helyekhez képest kifejezetten kedvező. A körettel együtt számolt, korrekt adagban kínált főételek közül csak egynek az ára haladja meg az 5000 forintot, a levesek díjszabása (a halászlét leszámítva) 2000 alatt marad, a desszerteké sem kúszik 1500 forint fölé. A konyha teljesítménye megfelelt felfokozott várakozásainknak. A füstölt tokhal sóskamajonézzel remek ötlet, a kivitelezés is ügyes. A selymes, nem túlsűrített halászlé koncentrált, kifejező ízű, egy fokkal sósabb az optimálisnál, de élvezetes, messze átlag feletti, a hal benne friss, feszes húsú. A spenótos laskagombával és nyomott burgonyával kínált fogas kifogástalan, a hal kívül kellemesen pörzses, belül szaftos, kicsattanó frissességű, jól harmonizál a körettel. Meg voltunk elégedve a réteslapok között az új hullámos krémesek stílusában tálalt vargabélessel is.
