A lófej elfogyott

Az étterem a hotel épületén kívül van, nagy terasz csalogatja a kirándulókat, a vendégkör nem csak a szállóvendégekből áll.
A belső tér is tágas, itt ülünk le, mivel szakad az eső. Egy vaskályha mellett foglalunk helyet, ami csak dekoráció, de ebben a pocsék időben még ránézni is jól esik. A pincértől halljuk, hogy nagy csoportot várnak. Sok asztalt összetoltak, talán azért nem tűnik a terem hangulatosnak.

„Nagyi forró húsosfazeka” piros lábaska, de tényleg tartalmas, és a párom szerint jó is. Majdnem jól lakik vele, utána már csak egy kis sült krumplit kér fokhagymás mártogatóssal.
Én Vadász batyut választok, ami pikáns, gombás vadragu, tócsniba göngyölve, fokhagymás tejföllel meglocsolva. A tócsni kicsit nehéz. Vagy inkább nagyon. A sütés során megszívta magát olajjal, belülről pedig a mártás áztatja el. A ragu ízletes, hús és erdei gomba is van benne bőven, a fűszerezése is kellemes. Kieszem a tócsniból, jobban járok.

Az étlap változatos, sokféle húsból, halból főznek. Még a névadó lipicai is szerepel egy poén erejéig, a Keresztapából ismert „Lófej lepedőbe göngyölve”. Rendelek egyet a hecc kedvéért, de sajnos épp elfogyott. :)

Az árak reálisak. Szervízdíj nincs, és 10 % kedvezményt jelent a panzióban kapott Szilvásvárad-kártya.