Szinpetri Papírmalom Múzeum Szinpetri

Az udvaron csörgedező patak hajtja a malmot. Szépen kialakított a kis parkja is. Távolabb az Aggteleki Nemzeti Park kövekből épített jelképe a Foltos Szalamandra látható. Nagy élmény volt itt lenni és köszönet az idegenvezetésért!

Ja, az egyik kérdés az volt, hogy lehet-e SZÉP kártyával fizetni (nem lehet), a másik, hogy a fényképezés (nem a vakuzás! ! ! ) milyen módon árt a könyvnek (mert amint megtudtuk, a fényképezés árt neki - “csak”).

Igaz abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy mikor megérkeztünk csak mi voltunk, így el tudtunk beszélgetni. Közben egy finom kávét is el lehetett fogyasztani. Utána viszont már csatlakoztak mások is. Minden ami ott látható a tulajdonosok munkáját dicséri. Nagy élvezettel és figyelemmel hallgatja az ember a tárlat vezetést, hisz nem csak a lényeges dolog hangzik el, hanem a szavak között érezni azt a szeretetet, odaadást amit ebbe a dologba belefektettek! A látogatás végén akinek ideje engedi maradhat és megpihenhet a gyönyörű környezetben. Az biztos, hogy mi sokáig emlegetni fogjuk és hírüket visszük!

A belépő megváltását követően (felnőtt jegy: 1200 Ft, gyerek: 800 Ft) a már zajló vezetésbe csatlakoztunk be, mivel a malom és a múzeum kizárólag szervezett vezetéssel látogatható. A fő tudnivalókat kisfilemeken mutatják be, amelyeket utána az idegenvezető (a tulajdonos úr) egészített ki néhány információval. Az első teremben Gutenberg nyomdájának korhű mását készítették el, a következő teremben a papírkészítés rejtélyeit ismerhettük meg. Ezt követően kimentünk az udvarra, ahol megnéztük a malomkerék működését. Kiderült, hogy a szalamandrát a domboldalon szintén ők készítették, de nem lehetett gyalogosan felmenni közelebbről megnézni. Az utolsó teremben láthattuk a fő attrakciót, a világ legnagyobb könyvét, amely 2010-ben a Guiness rekordok könyvébe is bekerült, több mint 4 m-es laphosszúságú. A könyv lapozásához speciális emelőszerkezet és 6 ember egyidejű összehangolt mozgása szükséges, így érthető, hogy 3 éve nem lapoztak bele. Itt nem lehetett fotózni, de a többi teremben igen. A fogadóépületben van egy kis kávézó is, valamint kiülős terasz. Nagyon csodás környék, érdemes pár percre megpihenni.