Keresztelő Szent János szobra Tata

Sokan fotózták, készültek sorra a szelfik, mi is kivártuk a sorunkat egy emlékfotó elkészítésére. Láttam olyan képeket az interneten, amikor a szárazság miatt szabadon volt a szobor, szerencsére most elég magas volt a vízállás. Már érkeznek a vadkacsák, ők is itt úszkáltak a szobor körül.

Ez egy mesterséges sziget. Amúgy János is kalandos sorsú, mint szinte minden szobor, 1958-ban valakik megrongálták, ledöntötték (a szoborrongálás-döntés népi műfaj az Ó- és az Újvilágban egyaránt), a tatai baráti kör megmentette, idehozta, helyreállította. A karcsú férfi, aki éppen csak művészileg takarja szemérmét, valami kereszt alakú bottal jelképez, üzenvén, hogy a kereszt nagy szerepet fog játszani ebben a történetben, amit azért akkor még senki sem tudott előre. De így teljes a kompozíció. Meg a hatalmas platánnal, ami a kis sziget előtt terebélyesedik a parton, és aminek részben befoglalta a törzsét magának egy vendéglátóhely, így aztán lehet a pincérrel akadálypályát játszani, aki felszolgál, te meg a fél ország nyomulsz éppen platánalatti szelfire, szóval megvan ennek az egésznek a bukéja. Évszaktól, napszaktól függően fokféle fényben állhat a Jordánból az Öreg-tóba tévedt naturista, és talán a vadludakat is megkereszteli, amik sokadalomkor ellepik a tavat.