Váci pince

A Dunapart táján kerestünk éttermet szombaton, Vácott azért akad bőven, néztük a Lámpás sörözőt, de az csak ilyen gyorskajás, aztán lementünk a lépcsőn, ott látszott a Remete Pince, azért mégis egy rendes étterem. Kint a teraszon rendezvény volt, éppen véget ért, ezért azt mondták, bent van hely, és tényleg volt több is. Kellemes kis barlang ez a pince, nemsokára jött is az étlap, és rendeltünk. A mélyben nincs net, nincs térerő. Ahhoz képest, hogy éppen nagy pakolásban meg asztal-leszedegetésben voltak, azért ránk is jutott idő és személyzet, kértem gombakrémlevest meg grillezett csirkecombot gesztenyés krumplipürével, nejem kacsamellet, gyümölccsel, köret nélkül. És meg is volt vele elégedve. Az én emlékem az, hogy a leves nagyon sűrű volt és tűzforró, sokat kellett fújkálni, viszont iszonyatosan sós volt. Ugyanez igaz a második fogásra is, brutálisan sós volt az is, az utóbbi időben ez nem ritkaság, el kéne gondolkodom, hogy hogyan nézek ki, biztos minden pincér úgy látja, hogy na, ez egy sószegény fazon, vágjunk bele a kajájába egy marék sót, hátha örül Nekem meg megkeseríti az életemet. De nem mondanám, hogy rossz volt ott lent, kint dühöngött a nyárutó, én meg patakokban izzadtam, szerencsére a pince hűvös volt, meg kértem is három üveg zéró Colát. Így aztán elvoltunk ezzel, nem bántuk meg a választást, fizettünk és elmentünk.