Lementem érte a síri világba

(Petőfi után szabadon) Régóta terveztem, de micsoda dolog, az ember nem jut mindig el mindenhová, így aztán alkalom szülte, hogy az acsai kastélylátogatásról hazajövet lekukkantsunk ide is. Érdekesen van megoldva a múzeum ha valaki nem megy be az udvarra a recepcióra jegyet venni, akkor simán csak lesétálhat a lépcsőkön, nem látja azt senki. Mi persze elmentünk a jegyárus lányhoz, mert ilyenek vagyunk, és amúgy van kiállítás a felső termekben is. Többnyire a halottak viselt ruhái, cipői, tárgyai néznek velünk farkasszemet. Most csak úgy gondolj bele eltemetnek a legszebb öltönyömben, aztán régész fütyik egyszer majd leszedik rólam és kiteszik a vitrinbe hmmm. De érdekes ez, tanulságos, úgy nézhetsz meg halottakat és öltözetüket, hogy ezért nem kell exhumálnod senkit az erdőben. Persze, hogy van ebben valami halottgyalázás is? Ki tudja, hol a határ? Azért vagy halott, hogy tinilányok vagy surmó fiúcskák mutogassanak rád és röhögcséljenek a hullád felett? Az mindenesetre nagyon helyes szabály, hogy nem szabad a múmiákat fényképezni. Legalább ennyit adjunk meg nekik a végtisztesség után. Elnézegetve a dísztárggyá avanzsált hölgyeket, kicsit olyan ez, mint amikor a főurak vagy tapló vadászok lelőnek valamit a puskájukkal, aztán a koponyáját szarvakkal kiállítják a szalonban. Nos, itt ez a szalon, lent vagyunk és megszemléljük, hogy de furcsa, hogy az idő vasfoga itt másképp rág, mint máshol. Nagyon érdekes múzeum.