Egy csipet más világ

Ó, hát ez egy nagyon szép kaland... este bolyongtam a szállásunk környéként, amolyan terepszemlét tartottam, és akkor egyszer csak ott állt... a dús, hatalmas levelő növényzet, meg az egzotikus kapu miatt azt a benyomást keltette, mint egy ódon mexikói templom, este nyilván nem megközelíthető jobban, csak kívülről bámész, de van rajta egy telefonszám, azt kell felhívni... és egy nap múlva fel is hívtam, aztán megbeszéltünk egy időpontot, hogy akkor majd délelőtt 10-kor. Ott álltunk ünnepélyesen, fényes arccal, de sehol senki. Negyedóra múlva újra telefonáltam, és a hölgy azt mondta, hogy persze, persze, csak a férje most került elő, most jött haza, de mindjárt indul is. Vártunk, aztán egyszer csak egy nagyon idős bácsi - fogalmam sincs, hogyan tudott biciklizni, mert járni is alig - szóval, megérkezett kétkeréken, merészen átvágta srégen a főút forgalmát, és máris nyitotta nekünk a kaput. Megmutatta belülről a nagyon különös, és a maga nemében szépséges ortodox templomot, itt nem volt olyan, mint Siklóson, hogy nem szabad az ikonosztázba belépni, csak a pópának, szabadon mászkálhattunk, miközben az agg gondnok ősöreg könyveket mutogatott nekünk, közben elmesélte, hogy a templomot többször csutkáig kirabolták, elvittek minden értéket, aztán megint kezdődött a gyűjtögetés.. nagyon kedveltük ezt a furahitű szentélyt, meg ezt az idős embert is, aztán nem akart elfogadni belépőre pénzt, valami adományt adtunk inkább egy dobozba, de érzésem szerint nem eleget. Valahogy annyira szeretném ezeket az etnikai, hitvilági maradványfoltokat támogatni ilyenkor, ezek nem gonoszak, senkinek nem ártanak, csak őrzik a hagyományaik mélységét, vagyis megpróbálják őrizni a maradékot.