Böngéssz a legfrissebb budapesti értékelések között!

A háttér zene nem zavaró, a koncert viszont kihallatszik az előtérbe. Szemmel láthatóan van egy vendégkörük, akik nem koncertre járnak, hanem inkább az egyéb adottságok miatt. Újlipótváros tele van vendéglőkkel, bárokkal, bisztróval, ez a hely (amit a Duna moziból alakítottak át) is megtalálta a célközönségét. Engem is.

Az esti vendégkört nem ismerem, mi is ebédelni voltunk. Előre foglaltunk asztalt, ami erősen javallott. A teltház ellenére gyorsan megkaptuk az inni-ennivalót. A minőséggel - akár az ételeket, akár a kiszolgálást nézzük - semmi kivetnivaló nincsen. Ami nekem hiányzott, az egy pici plusz, amire az mondom, ez igen, máskor is kijövök ide.

A körforgalom után nem sokkal kell lekanyarodni, itt van egy edzőterem és sportpályák is, de az étterem különálló egységként üzemel, saját parkolóval. Az amúgy nagyon hangulatosnak tűnő teraszt sajnos most kihagytuk, mivel a tavasz bizonytalan ideig még várat magára, de a belső tér is fantasztikus. A személyzet udvarias, kedves, lesték minden kívánságunkat. A menün található ételeken kívül szezonális fogásokkal is készülnek, amire érdemes rákérdezni (az étlapon nem szerepeltek). A választék izgalmas, tradícionális olasz levesekből, előételekből, húsokból, klasszikus tésztákból, salátákból, halakból és tenger gyümölcseiből lehet választani. A szezonális előétel (spárga + eper + burrata) után főételnek sütőtökös tortellit kértem, mindkettő zseniális volt, és a végén még néhány falat tiramisut is megkockáztattam - és milyen jól tettem! Sokmindent szeretnék még itt kóstolni, úgyhogy biztos jövünk még. Mindenkinek ajánlom!

Ma itt tepsis burgonyát kértem, meg egy rántott csirkecombot. Az emberben ketyeg a sztereotípia, hogy mi a fenét lehetne ezen elrontani? Mohó voltam, kértem egy fasírtot is, az általában elég jó, főleg a menzai, nagyüzemi, sokszor jobb, mint otthon. Hát pafff. . . Ebben a Konyha23-ban nem dolgozik szakács, valószínűleg, legfeljebb egy munkanélküli vájár vagy olvasztár beállt ide dolgozni, egyéb lehetőségek hiányában. Vagy főzni nem tud, vagy nincsenek ízlelőbimbói, vagy továbbmegyek, a boldogtalan állampolgár a COVID alatt tartósan elveszítette szaglását és ízérékelését. Az uborkasaláta volt a legjobb ötlet és a legjobb falat ebben az együttesben, De nem is ez a bosszantó, mert hát így jártál, úgy kell neked, te jöttél ide, tátott szájjal az erdőbe. . . hanem az a jaj, hogy mindezért kb. 5000 forintot fizettem, egy tál ételért és egy savanyúságért, két napja Budaörsön a Lábaska kifőzdében pedig (szintén egy tál étel plusz savanyúság) 1800 forintot. De ma már nem tudom, hogy mi a drága meg mi az olcsó, de azt még mindig tudom, hogy mi a jó és mi a rossz.

Kicsit olyan járt is, meg járatlan utak is, kicsit meg céltalan parkerdő. Két fura feketeruhás fickóval találkoztam a dzsungelben, tőlük kérdeztem, hogy merre is van, mi is ez az olimpiai park? Aztán az egyiknek beütött, hogy ja, hát persze, azok a nagyobb kavicsok azok, arra. . . és viszonylag kevés bolyongás után meg is találtam, nem is egyet, kettőt, állítólag több is van, a térkép úgy jelöli az egyiket, hogy a Los Angeles-i olimpia, a másikat meg úgy, hogy a moszkvai. . . nahát ezek itt talán a politikai régmúlt olimpiáinak sírkövei és még halálukban sem tudnak egyesülni egymással. Ha bárki nem tudná: történt ugyanis, hogy Moszkva, elsőként a szocialista országok közül elnyerte az olimpia rendezési jogát, viszont a szovjetek éppen azidőtájt bevonultak Afganisztánba, és ezért a nyugati országok jelentős része bojkottálta ezt az olimpiát, így lett aztán csonka olimpia. A krónikák szerint sok bírói "tévedés" történt a hazai versenyzők javára, doppingvétség meg egyáltalán nem. . . Ez 1980-ban volt. Bosszúból 4 évvel később, az 1984-es Los Angeles-i olimpiát (USA) meg a szocialista országok bojkottálták, köztük mi is, mert akkor is az oroszok csatlósai voltunk. Hiába edzettek, dolgoztak a sportolók négy évig, készülve a Föld legnagyobb megmérettetésére, valami politikai elmebeteg egy tollvonással megvonta tőlük a lehetőséget, hogy az egyik. hol a másik oldalon. Lehet, erről szól ez a park. . . egyébként szép napsütötte tavasz volt ottjártamkor, ebben a parkban az olimpia világbékéjéből háború lett, és érdekes módon találsz is egy világháborús bunkert fent a dombon, ha már háború a tematika. Menj és tekintsd meg! Valami vidám pacifisták befestették és most sokkal jobb képet mutat, mint akkor, amikor lövöldöznek belőle, menj be, próbáld ki, milyen érzés innen osztani a halált, aztán beszorulni ide és itt befejezni a fiatal életedet, valami baromeszmék miatt. Hát, inkább az olimpia,, inkább a nemzetek feletti béke, és el kellene már ásnunk valahol minden nemzeteskedő, hősieskedő idiótát. Talán legyenek inkább hősök az atlétikai stadionban. Mindig, mindenkor.

Csak hát. . . nem úgy van ám az! Hogy csak úgy bemegyünk! Ide be kell jelentkezni, időben! Én ökör, elmulasztottam ezt. Ezért megszégyenülten álltunk az ajtóban, nagyon sajnálják, de ha nem foglaltunk, akkor nincs, de aztán megsajnálták ezt az idős rajongót, jól van hát na, ne sírjon, itt egy asztal, de nem maradhatnak sokáig, mert háromra jönnek ide. Na, az pont elég volt, diadalmasan letelepedtünk a tényleg szűk kis helyre, de mindegy is, így is nagyon buli, Csupa színes falatka, mit is válasszon az ember, A mangó Muci pohárdesszertnek már a neve is muci, szóval azt, szerintem a meggyes sörféleségem egy másik tétel. de hát az is rózsaszín, nejem is valami süteményekre örült rá, meg cappuccino, szóval így szép az élet, ahogy kerek! Legközelebb színes hamburgert is eszem, meg olyan szivárványszínű sütit is, mert egyszer élünk! A lányok dolgoznak szorgalmasan, icipici itt minden, a vendégtér is, de a bent a pult mögött is, a négy lány nem is fért egyszerre el benne, ha egy bement, egynek ki kellett jönnie, de hát méltán népszerű ez a hely, és mindenkinek ajánlanám, aki lelkében szabad és tud örülni!