Na, erre én gondoltam is, hogy a tűz vesse fel a fél Bakonyt, nem baj, majd eszünk Ajkán, ott biztosan van egy étterem! És csaptam a lovak közé a bakról máris. Ajkára érve, jobbra-balra szimatolva, étterem talán van erre vagy arra, egy kereszteződésnél jobbra is, meg balra is, nosza, aztán csak kifutottunk Ajkáról. . . megkérdeztem egy derék embert az út szélén, és a Csopakot ajánlotta. Betáplál, indul, megtalál. Hosszú terasz, nincs túl meleg, kiültünk hát. Per pillanat mi voltunk az egyetlen vendég. Ennek ellenére, némi időbe telt, mire a lány, aki a teraszt ajánlotta, kiért hozzánk az étlappal. Ezt nem is értettem. nem mi vagyunk az egyetlen fizető célpont? Jó sűrű májgombóclevest kaptam, éhes voltam, jól esett. A második egy filézettnek látszó csirkecomb, burgonyapürével, uborkasalátával, ehető kategória. A feleségemé tényleg nem sikerült, a meggylevese tele volt maggal, aztán valami borzaskát kért, és megkóstoltam, valóban eléggé nyers maradt a krumplija, a fogyaszthatóság alatt. Így ez az étkezés nem jött ki az átlagból, az asztal egy kicsit ragadt, ez is inkább rossz benyomást keltett. Viszont nem drága a hely, ha ez a főszempont, akkor lehet is menni, enni.
