A hotel garázsába álltunk be, hogy az autó is, és mi is kikerüljünk a hó alól. A recepción nagyon kedvesen fogadtak, de némi sorba állás volt a becsekkolásnál. Szerettünk volna egy darab kétszemélyes ágyat, merthogy ugye, az ember a párjával megy, és nem csak a panoráma érdekelheti. . . Sajnos, ilyen szobát nem tudtak adni, azonban nem ágáltak az ellen sem, hogy a két egyszemélyes ágyat összetoljuk. A panoráma valóban lenyűgöző, a nem sarkon lévő szobából is, ahol bennünket helyeztek el. Sok vendég volt azon a hétvégén, de nem volt nagyon zavaró. (Eltekintve a folyosón este 10 után még rohangáló, kiabáló gyerkőcöktől. ) És ott a bugyborékos fürdő is. Nagyon szerencsétlen helyezték el, mert a padló szintjénél kezdődött, így úgy tűnt, mintha valami nagy edényben főttek volna az emberek, akik kitömték magukkal a pezsgőfürdőt. Nem is volt kedvünk utána belemenni. (Mondjuk, lehetőség se adódott rá. )
A szauna részleg külön tetszett, pláne, hogy nem kellett fürdőruhában szaunázni. Ki is volt írva, hogy ez natúr szauna. Én ezt komolyan vettem. Más nem, pedig a szégyenlősebb szaunázóknak külön idősáv volt kijelölve. Nagyon nem érdekelt senkit sem. Beleértve a szállodát is. Igaz, ez a körülmény engem nem zavart, én vidáman szaunáztam Ádámként. Akit zavart, nos, az így járt. A nagymedence vize kissé hűvösnek bizonyult, pláne a tél közepén, így kihagytam az élményt, hogy jéggé dermedjek esetleg. Az étkezés nem hagyott maga után kívánnivalót. Sokféle finomságból lehetett válogatni, és jó magyar szokás szerint degeszre is ehette magát mindenki, nem volt gond az adagokkal, bár, voltak azért arra utaló jelek, hogy egyesek attól féltek, nem marad nekik semmi. Vagy csak ki akarták használni a pénzt, amit megfizettek a félpanzióért. Ami biztos: éhen nem maradtunk, az emésztés nehézsége csupán mohóságunk egyenes következményeként jelentkezett. A hotel bárja is megnyerő arcát mutatta, a koktélok akciósak voltak, és gyorsan fogytak. Kb. olyan gyorsan, mint a mi józanságunk. A szálloda azért magán viseli az elmúlt rendszer nyomait, számunkra azonban ez nem járt zavaró hatással. Kint hideg volt, bent meleg, a fürdőkád elég nagy két embernek is, és még romantikázni is lehetett benne. . . A szobatévé nem egy nagy kihívás, de nem is amiatt mentünk oda. Ugyanakkor meglepetten láttuk, hogy a hotel saját csatornáján egy ismerős séf mutatta be tudományát, akivel egy városban élünk. Összességében megérte a hétvége az árát, az ár/érték arány tökéletes volt, és mire a vasárnapi kicsekkolás eljött, az utak is szabaddá váltak. Jó szívvel ajánlom mindenkinek a Ramadát, ha nem kifejezett luxusra vágyik, a négy csillag, ha nem is büszkén, de fényesen mindenképpen, ragyoghat rajta tovább!
