Élmények első kézbőlGasztronómia, utazás, programok... Engedd, hogy inspiráljunk!
Az Orionidák különlegessége, hogy a hullócsillagokat okozó szemcsék a híres 1P/Halley-üstökös által hátrahagyott törmelékből származnak.
Az Orionida meteorraj a Halley-üstökös által hátrahagyott por- és törmelékanyagból származik. A Föld évente kétszer is keresztezi a Halley-üstökös pályáját, ilyenkor ütközik az üstökös által hátrahagyott törmelékárammal. Az októberi találkozás során alakul ki az Orionidák meteorraja, május elején pedig ugyanezen üstökös törmelékéből az Éta Aquaridák meteorjai tűnnek fel.
A Halley-üstökös 1910. április 21-én a perui Arequipából. (forrás: wikipedia.org)
Az Orionidák radiánsa, vagyis az a pont az égbolton, ahonnan a meteorok látszólag szétsugárzanak, október 21-én este tíz előtt kel fel. A 79%-os dagadó Hold fénye ekkor még megnehezíti a hullócsillagok megpillantását. Érdemes a hullócsillag lest hajnalra időzíteni, fél három körül ugyanis lenyugszik a fényes Hold, a meteorraj radiánsa pedig hajnali 5 órára 59 fokos magasságban delel. Ez azt jelenti, hogy hajnalban a déli égbolt irányába, magasan a fejünk fölé nézve jónéhány szép és gyors hullócsillagot megpillanthatunk, óránként mintegy 15 meteorra lehet számítani. Az Orionidák jellegzetes tulajdonsága a nagy sebesség. A raj meteorjai körülbelül 66 kilométeres másodpercenkénti sebességgel, vagyis közel 240 ezer kilométeres óránkénti sebességgel találkoznak a Föld légkörével. Az égbolton így egészen gyorsan, általában a másodpercnél rövidebb idő alatt szaladnak végig.
Orionida Kelemen Péter felvételén. (forrás: eszlelesek.mcse.hu)
A legtöbb hullócsillagot sötét, fényszennyezéstől távoli helyről láthatjuk. Érdemes olyan megfigyelőhelyet választani, ahol a látóhatár nagy része szabad, és nincsenek a közelben erős fényforrások. A meteorvadászathoz célszerű melegen öltözni, kényelmesen hátradőlni vagy lefeküdni, hiszen hosszabb időn keresztül fogjuk az égboltot figyelni.
A meteorraj október 2. és november 7. között aktív, a maximum pedig viszonylag széles, időben elhúzódó. Ezért aki október 21-ről 22-re virradó éjszaka nem tud észlelni, annak érdemes a az előtte vagy utána levő éjszakán is próbálkoznia.
Orionida Landy-Gyebnár Mónika felvételén 2020. október 20-án 03:23-kor. (forrás: eszlelesek.mcse.hu)
Halley-üstökös az egyik legismertebb periodikus üstökös. Ellipszis alakú pályáján körülbelül 76 év alatt kerüli meg a Napot. Legutóbb 1986-ban haladt el a Nap közelében, következő visszatérése pedig 2061-ben várható.
Bár magát az üstököst csak ritkán láthatjuk, az általa hátrahagyott törmeléknek köszönhetően minden évben találkozhatunk a nyomaival. Ez teszi különlegessé az Orionidákat: miközben a Halley-üstökösre még évtizedeket kell várnunk, az általa hátrahagyott porszemcsék minden ősszel megjelennek az éjszakai égbolton.
Érdemes tehát október 22-én, szerdán hajnalban egy órát eltölteni tiszta és fényszennyezés mentes ég alatt, gyönyörködni a hajnalra magasra emelkedő Orion csillagképben, és megpillantani néhány Orionida hullócsillagot, a Halley üstökös hátrahagyott örökségét.
