Arriba Taqueria - Bartók Béla Budapest

A nő, aki nem volt se barátságtalan, se lelkes, valami vendégbarát kinyilatkoztatást tett, azt mondta, olyan kevés csirkehús van, hogy azt beleteszi, de odaadja vegán áron. Ezt értékeltem is, plusz egy pont! Kérdésre, hogy kérek-e bele tejfölt, bazsalikomot, kértem, kértem. . . Valami mexikói íze volt, nem volt se jó, se rossz, semmi különös nem történt, ettem egy levest a Bartók boulevardon.

A tipikus mexikói ételek mind megtalálhatóak, ezeket többféleképpen lehet kombinálni a menü, a töltelékek, a hús fajtája stb. tekintetében. Burrito, quesadilla, taco, saláták, taqitos is szerepel a kínálatban. A választásom a taco menüre esett, amelyben 2 db taco van. Az egyiknek csirkéset kértem, mellé kukorica, tejföl, reszelt sajt, zöldsaláta, guacamole, a másiknak tépett disznóhúsosat, hozzá babpüré, paradicsom salsa, szóval a hús mellett a többi összetevőt is próbáltam különböző félére válogatni. Ebben segítőkésznek bizonyult a pultban dolgozó lány, aki összeállította az ételeket. Mellé járt még egy adag nachos, egy adag szósz (paradicsomosat kértem) és egy pohár ital, ami természetesen Horachita (fahéjas tejes autentikus hideg frissítő). Ez a menü került összesen 2630 Ft-ba, ami szerintem korrekt ár volt érte. A galériaszinten a falak körbe festettek mindenféle nagyon élénk, színes mexikói motívummal, Halott menyasszonytól kezdve, repülő angyalszárnyak, szaladó jalapeno paprika figura sombrero kalapban, mexikói imádkozó Szűz Mária rózsákkal. Nagyon sok, kiadós volt az étel, alig bírtam megenni, a nachos nagy részét el is hoztam. Teljesen korrekt, nekem tetszett az Arriba, ajánlom.

Egy darabig éhesen sírdogáltam a járdán, azután bánatomban elkullogtam a Bartók Béla úton lévő mexikói kajafellegvárba, és alkudozni kezdtem a hölggyel arról, hogy mit is ennék itt. Hát ez olyan markolászós hely, mindegy, minek hívod, valami fellengzős mexikói néven is lehet, szóval, először beágyazott egy tányérba salátával. Milyen hús legyen? Csirke, marha, stb. Marha. Ok, egy marék marha rá. Bab legyen? Legyen. Mexikóban vagyunk. Kukorica? Naná, Mexikóban vagyunk! Közepesen csípős mártás? Még jó, hogy Mexikóban vagyunk, persze! Tejföl? Menjen az is! Mi még? Mit lehet még? Sajt. . jó, legyen sajt is. . . és így összepakoltunk egy tál kaját, én elméletileg, ő meg gyakorlatilag. Mexikói Subway. Azután már kész is, itt van. Evőeszközt ott meg ott talál. Kártyával ez 2700 jó magyar forint. Meg egy üveg fáradt üdítő is volt benne, from Mexico, mangó ízű. Leültem a vörös fényben úszó asztalhoz, így legalább olyan élmény, mintha nyilvánosházban ebédelnél. Lefényképeztem a kaját, de csupa vörös lett minden a tányéron. Nevezzük burritonak, ha már a keresztségben ezt a nevet kapta. Amúgy szomorú egy kaja volt. Mintha minden ok nélkül összeöntöttek volna egy tányérba mindent, amit a gyerekek meghagytak a napköziben. Az alja hideg, tocsogós, lében úszó, és a benne lévő alkotórészek felváltva voltak hidegek és langyosak, de hát te kérted, akkor meg mit sírsz? Majdnem mind megettem, azután megittam rá a nagyon műanyag ízű nagyon gagyi mango italt, ami felrázva még (nem én ráztam fel) habzott, most meg fáradtan kisült belőle minden öröm, de legalább valami folyékony volt. Elmúlik talán egy-két évtized, mire újra idejövök.