Bártfai Vendéglő Budapest

Na, akkor ide, itt még nem ültem. Először jár nálunk? Nem bizony. Már elég sokszor. De ez egy hosszabb történet. Szóval, kényelmesen le. . . étlap, a régi hagyományok dolgoznak bennem, Újházi tyúkleves, meg rántott szűzpecsenye, coleslaw, steakburgonya. . . Elmegy, várakozás, készül, azután jön. Ez már nem az. Ez egy híg, semmi innovatív, közönséges másodosztályú húsleves. Csípőst se kaptam, én mentem el érte. Jön a hús is, a Bártfaihoz képest szokatlan nagyadag, hallottam, hogy sokáig lett klopfolva, káposztasaláta picike, steakburgonya alul alig. Talán a káposzta volt érdekes ízű, szokatlan, éles, üde íz. A krumpli dögunalmas semmi. A hús is csak egy rántott hús. . Nem állítom, hogy rossz ebéd volt, de a Bártfaihoz képest szokatlanul gyenge. Máshol még meg is dicsértem volna. Itt nem. Staroprament kértem, nem igazán hideg, nem igazán friss. Senki meg sem kérdezte, hogy ízlett-e az ebéd, hogy éreztem magam, odaballagtam fizetni, 9500 körül volt a számla, egy régi Bártfai ebédért ez nem sok, ezért viszont igen. 6 éve Budapest egyik legjobb étterme volt,. szerintem. Most meg egy a sok közül. De még mindig a jobbak közül való.

Valaha itt VIP-rajongó voltam. Hát, úgy tűnik, már nem. Elnéztek felettem a semmibe, nem, már nincs menü. Ok, akkor talán valami mást. . . Sütőben készült tyúkleves. De miért sütőben? Mindegy, ne firtassuk, biztos azért, mert így jobb. Nem készült el gyorsan, én voltam az egyetlen vendég, de azért itt mindig várni kell. Bonyolultat kértem talán. Most már nem hoztak hozzá erőspaprikát sem, régen még volt ilyen szolgáltatás. A leves finom volt, de semmiféle olyan extrát nem tartalmazott, ami valamiért kiemelné a kevésbé előkelő nevű levesek közül. A másodiknak kért rántott sertésszűz érmék, coleslaw saláta, steak burgonya is előkerült közben, nem volt sok, és finom is volt, volt értelme várni rá. Staroprament kértem, mert jó emlékeim voltak róla, hát nem, olyan már nincs, Stella van. Jó, akkor egy narancslé lesz, és már nem is volt jó a kedvem. Ez így borravalóval 9000 Ft felett van, nem mondom, hogy a hely nem éri meg a pénzt, meg mihez képest drága vagy olcsó, de azért ez ugyanitt három menü ára. Most éppen nem vágyom annyira ide vissza.

Vonzó volt a kacsamáj torchon (a szó franciául konyharuhát jelent, a névadás arra utal, hogy a májat vászonba tekerve hőkezelik, ma már persze más anyagot használnak erre; a megnevezés inkább a formát jelenti, akárcsak a terrine esetében), a túró mousse-os málnakrémleves, az omlós marhaszegy vagy a ropogós tésztában sült kakas tarhonyarizottóval. Végül kértünk Bártfai húslevest, ami házias volt, kellően intenzív ízű, jól elkészített belevalókkal. A Yukgaejang koreai húsleves újhagymával, hús betéttel jó lett volna, ha koncentráltsága miatt nem fogyaszthatatlanul sós. Kértem hozzá csapvizet, kérdezte is az üzletvezető-tulajdonos fellépésű felszolgálónk, túl sós-e a leves, mondtam, hogy igen. Utólag jöttem rá, hogy meleg vizet kellett volna kérjek, tény, hogy külön kérés nélkül is kaphattam volna azt. Végül a leves elfogyott, mi több, hígítva és a mojitoból kölcsönvett lime-mal ízesítve élvezeti értéke is volt, csökkent hőmérséklete ellenére. A somlói galuska ízletesnek bizonyult, kár, hogy az étlap által ígért ropogós grillázsból csak jelzésértékű mennyiséget tettek rá. (Kóstoltam még asztaltársaimtól két desszertet, nem részletezem erényeiket és hibáikat, ezek nem befolyásolták az összképet. )
Az amplitúdó két végpontját hagytam utoljára. Az egyik a karfiol, karfiol, karfiol elnevezésű fogás, mely, mint neve is sugallja, három változatban kínálja a vegetariánus konyha eme remek alapanyagát. A szarvasgombásnak mondott püré semmiféle szarvasgomba-karakterrel nem bírt, a roppanósra hagyott párolt változat teljesen fűszerezetlen (s így sótlan is) volt, a sörtésztában készült variáns rendben találtatott. Az egész együtt hiányérzetet hagyott az emberben. Ha egyetlen alapanyagra építünk egy fogást, az nem lehet érdektelen és izgalommentes, annak ütnie kell, ettől távol állt e kísérlet. Legerősebb fogásunk az egyik Bártfai klasszikus, a ropogós bőrű, belül omlós, jó ízű, old school (párolt, majd sütött) kacsacomb volt, amihez remek zöldséges tócsni-átiratot és sütőtökkrémet adtak. Az árak jellemzően értékarányosak, a 2990 forintos karfiolos fogás esetében éreztünk aránytalanságot, valamint a 2000 forintra beárazott, a Fűtőház sörfőzde által jegyzett 0,33-as IPA sör esetében. (Összehasonlításul: a Kempinsky szállóban működő ÉS bisztróban a hasonló szintű kézműves sörök ára 1280 és 1480 forint között mozog, de számtalan más példa is hozható a felsőkategóriás éttermek közül. )
A kiszolgálás vegyes érzéseket keltett bennünk. Érzékeltünk némi közvetlenséget és szívélyességet, amit díjaztunk, az akadékoskodást és bezzegelést kevésbé. Azért sem rajongunk, amikor erőltetik az ételválasztás előtti italrendelést, különösen, ha az ember finoman próbálja jelezni, hogy ez még nem aktuális. Furcsa az is, hogy a borlapot csak kérésre hozzák ki, bár ez sokfelé megesik. Nem érdeklődtek arról, hogy ízlettek-e az ételek, pedig lettek volna konstruktív megjegyzéseim, azt pedig egyszerűen sehogy nem kezelték, hogy a koreai leves ehetetlenül sós volt. (Jelzem, környezetem szerint sósabban eszem az átlagnál. ) Pedig lett volna rá mód: visszavinni a konyhára, megmelegíteni, elnézést kérni, netán nem feltenni a számlára. A hibák dacára azzal az összképpel maradtam, hogy van ebben a vendéglőben tartalék, nem sokat kellene változtatni, hogy a Bártfai a progresszív magyar és nemzetközi konyha egyik kiemelkedő budai helye legyen. A konyha nagy-nagy jóindulattal 4 pont, a kiszolgálás szintén jóindulattal 2. Így e kettőt egybetve nem tudok három pontnál többet adni.

Az étlap nem túl hosszú, nem mondanám különlegesnek, vannak benne magyar klasszikusok és nemzetközi ízek, lazább, egészségesebb "kímélő" fogások is. A fedett terasz különösen kellemes. Nagyon tiszta, kulturált, szép terítékek és tányérok. Udvarias, figyelmes kiszolgálás, határozottan barátságos és kedves személyzet. Korrekt árazás, példaképpen szép adag Újházi tyúkhúsleves minden finomsággal, hússal, tésztával, zöldséggel gazdagon 1490 Ft-ért. Főételek zömmel 3000 Ft környékén. A környék is csendes, egy nyugis, fákkal övezett kis mellékutca, amely a Fehérvári útról nyílik. Szíves visszatérnék még ide enni, bár nekünk sajnos eléggé kiesik, messze van az otthonunktól. 12% kötelező szerviz díj van, amelyre külön felhívták a figyelmet.

okosan rá kell készülni, telefonon előzetes helyfoglalás, időpontegyeztetés. . . nem ám csak úgy van az! Asztal nyolc órára rendben, lássuk a menüt! Szóval, ilyenek vannak, mint: libamáj, körte, eckler (konyakos libamáj mousse, házi körtelekvár, ropogós fánk), Liba, zöldség, lúd (gőzölgő libaleves, roppanós zöldség, lúdgége tészta), Libacomb, rizs, zúza (omlós libacomb, ludaskása), Csoki, meggy, pálinka (Lúdláb napjainkban), borajánlat: 2021-es Günzer Rosé. És itt iszonyatosan nagyot hibáztunk. . . feleségemmel az utóbbi időben sok alkalommal túlrendeltük magunkat, egy rakás ételt meghagytunk, és ennek a tapasztalatnak a hamis fényében azt hittük, hogy ez nekünk így már megint sok lesz, először megrendeltük a két teljes menüt, aztán változtattunk rajta, ő ette inkább az előételt, meg a desszertet, én meg a levest és a másodikat. Micsoda ostoba ötlet! Egyáltalán nem volt sok az egész együtt, mindkettőnkben volt némi hiányérzet a végére, Ami meg az ételt illeti. . . a leves újragondolt, kis kancsóban hozzák külön a lét, amit ráöntenek a többi alkatrészre, nem is volt egy óriási érzés, kértem a hölgyet, egy nagy borsszóróval odajött és beledarát, csípőst nem kértem, mert elvitte volna a leheletnyi ízét más irányba, viszont a második fogás, a zúzás rizzsel a comb! ! A létező legjobb volt, amit ebben a kategóriában valaha ettem, nem győztem lelkendezni, a rosé-választás is tökéletes volt, sőt, még repetáztam is belőle, annyira illett a vacsorához, szóval ez feltette a napra a koronát! A kiszolgálás kifogástalan, mint itt mindig.

Erre érdemes volt várni! A trendi vonal, az a stílus, ami ma egyre több helyet elér és megváltoztat, de itt ez jó irányba mozdult, reform magyaros ételek, ízléses belső tér, harmonikus színek, kellemes zene, se túl, se kevés semmi. Kedvesen és rutinosan fogadtak, nem kérdezett senki semmi értelmetlent, ahogy mostanában szokás, mintha a személyzet is inkább rutinos lenne, nagyon hamar sikerül kapcsolatot találni velük. Ez fokozza a kellemes érzést. Nincs túl nagy kínálat, ami van, az áttekinthető, de szűknek sem mondanám, ennyiből választani kell tudni bárkinek! Újházi-tyúkleves mellett döntöttem, nem is túl soká ki is hozták. Külön figyelemreméltó, hogy előtte kaptam ajánlatot csípős kiegészítőre, és miután kértem, háromfélét kaptam, különböző erősségi fokozatokban, és figyelmeztetést is, hogy melyikkel vigyázzak nagyon. Külön kiskanállal, persze. . . ez sajnos nem mindenhol van így. A leves nem volt tökéletes, áldozatául esett annak a trendnek, hogy az egészséges az nem házias és fordítva, itt inkább egészséges volt, ez némiképp az ízgazdagság rovására ment. Zöldségnyesedékek húsnyesedékekkel, meg borsó, levesnek jó, de nem az, amiért ezt a levest választod az étlaptól. A második, a kacsacomb viszont lesöpörte a kételyeket, két kisebb kacsacomb egy káposztával töltött palacsinta párnácskáján. . . plusz pirított lilakáposzta. feladtak még hozzá egy vörösgyümölcsből készült befőttadalékot, ami üdítő külön ízházasságot hozott az egyébként súlyosabb fogáshoz. A hely ugyan boros alapvetően, bizony borklubokat is tartanak, ami elég népszerű lehet, tematikus esték bizonyos borokkal, remek ötlet, de én mégis sört kívántam az étel okán, meg is kaptam egy elsőosztályú, csapolt Staropramen formájában, ami remekül zárta az ebédet! Ne hagyd ki a helyet, ide érdemes eljönni! A számlában benne van szervízdíj is, és kártyával is lehet fizetni, természetesen.