Bár a legutóbbi értékelést is én írtam erről a kocsmáról, de annak mág 4 éve, talán aktuális lehet némi frissítés. A koronavírus miatti karanténból végre kiszabadulva, itt ültünk le beszélgetni a barátnőmmel, mindketten a közelben lakunk.
Az évek alatt a beltér nem változott semmit, bár a pincében csak a mellékhelyiség felkeresése végett mentünk le, egyébként a teraszon ültünk, ahol most a korábbinál lazábbra, egymástól távolabbra tették az asztalokat. Alapvetően kommersz italkínálat elfogadható árfekvésben, télen forralt bor. Ételkínálat kimerül a hagymás zsíros kenyérben, az viszont korrekt. Twickel (Szekszárd) rosé nagyfröccs 630 Ft, Most Subite meggyes sör (kis üveges) 790 Ft, kis üveges Pepsi 330 Ft, Strongbow üveges cider 590 Ft. A mosdó lelakott, tisztaság fejleszthető, hogy finoman fogalmazzak. A kiszolgálás laza, a pincér lány az egyik ismerős asztaltársasággal ült, de amikor jött kiszolgálni, az előírásokat betartva, mindig maszkban lépett a vendégek asztalaihoz, bár mi ezt személy szerint nem igényeltük. Szervizdíj nincs.
A Nyugati tér szomszédságában lévő borozóban több mint 20 éve jártam először, akkor Egri Borozóként ismertük, s elég gyakran megfordultunk itt, leginkább a barátságos árak és a jó megközelíthetőség okán. Tavaly júniusban nevet változtattak, és a helyet is kissé újrapozicionálták, felfrissítették, Bordizsár néven nyitották meg.
A berendezés - zömök, súlyos fabútorok - a pincés hangulat, egyszerű, de barátságos légkör, és a régi étlapról a zsíroskenyér és télen a forralt bor megmaradt, azonban az italok választékát bővítették, több minőségi bor jelent meg a borlapon. A legolcsóbb, vékony pénztárcájú fiatalokat is becsalogató csapolt Soproni is megmaradt, összességében az árak továbbra is barátságosak. Újításként Panini melegszendvicseket is lehet kapni, sőt a közeli Don Pepéből lehet iderendelni pizzát is. A kinti, zöld filccel borított terasz is megmaradt, ahol főiskolásként sokat üldögéltünk a barátokkal esténként. Számomra nosztalgikus hely, de most is vállalható.
Új imázsa vagy tán inkább új reklámja, új neve van (hiszen az egyébként nagyon hangulatos, faragott székek és asztalok adta hangulaton nem változtattak) a Bajcsy Zsilinszky úti Egri borozónak. Sajnos már nem Simon József kitűnő egri borász nedűit árulják, hanem úgymond erdélyi borokat egy hajdani magyar borvidékről Hunyadi néven.
Valójában a Bánsági „Cramele Recas” azaz temesrékasi nagypincészet áll az egyébként iható, élvezhető technológiai borok mögött. Mindezt vegyes érzelmekkel vettem tudomásul, egyrészt Simon Józsefet nagyon sokra tartom, eddig csak azért tértem be időről időre ebbe a kocsmában, hogy az ő borából legyen a kisfröccs vagy a hosszúlépés, másrészt azt tartom fontos célnak, hogy igyuk meg azt, amit mi magunk magyarok megtermelünk határon innen és túl. A rékasi megapincészetnek pedig nem sok kötődése van a magyarsághoz, már ha van egyáltalán. A másik oldalról meg kétségkívül van népnevelő hatása annak, hogy egy magyar kocsmában hajdani magyar területről származő borokat kínálnak. Legjobban persze annak örvendtem volna, ha a rékasi pincészet nyit egy új kocsmát s nem egy már működőt alakítanak át a pesti beszállítóik.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
