Buddha Original - Bartók Béla út Budapest

Hiába na, a gazdasági fellendülés, dübörgés, miegyéb. . . . egyébként ugyanúgy egyedül voltam vendég, ugyanoda ültem, mint 2 éve, kb. a 2-es, 3-as számú asztalhoz, így a falnak támaszkodhatok, belátom a teret és egy kocsmai verekedéskor nem tudnak hátba támadni. Pincér jön, szőkére festett ázsiai srác, kezdünk világnyelven kommunikálni. Véletlenszerűen, kb. a harmadiik oldalon választottam egy kaját, azért ismerjük be, nagyon sok étel van az étlapon, de a legtöbbnek hasonló az íze, de nem is rossz. Tehát sült rizs lesz az marhahússal. Várok, bent dolgoznak, sütik, lapogatják. . . aztán jön, hozza a srác, így néz ki, esküszöm, nagyon finom volt, a rizsbe káposzták, répák sültek bele, jó volt a fűszerezés. mogyorós is volt. Jó volt az ebéd, a végén az 5700 forinthoz hozzájött a 684 forint szervizdíj, 6384 forintért ettem egy tányér ételt, máshol egy kétfogásos ebéd is kijön ebből itallal együtt. De a Buddha Original sohasem volt olcsó. Most meg majd évekig nem jövök megint.

Hát Istenem, itt nem beszélnek magyarul, van ilyen, máshol is van, de azt hittem, ezen már túltettük magunkat. Nem kínaiul beszélnek, nem japánul, hanem angolul. És ezt valamilyen szinten a világ összes országában elvárják tőlünk, meg mi is elvárjuk másoktól. Valamilyen megegyezéses formában csak kell értekeznünk a többi emberrel is, nem? Szóval, a fogadtatás nem túl lelkes, inkább gépies. Pedig én voltam A vendég, nem is volt rajtam kívül senki. A lány hozta az étlapot, én kiválasztottam az alapot, esetünkben üvegtészta volt, nem köntörfalaztam, hanem mutattam, hogy a négyes számú tétel lesz az, rákot (garnéla) kértem hozzá feltétnek, mutattam is, mondtam is, el is ismételtük. Ezen felül sült hagymát, meg némi fokhagymát is kértem, öntet formájában. Elismételtük, stimmelt. Nem vártam sokáig, percek múlva meg is kaptam, rendben. Evőeszköz csillog-villog, asztalok tiszták, szalvéta bőségesen. Kis beszámozott asztalkák vannak, ott várja az ember a neki járó táplálékot. Finom volt, semmi különös azon felül, kedvvel ettem, fizetésnél az elemózsiám ára 3770 forint lett, a szervízdíj meg 452. Nem volt egy rossz ebéd, inkább jónak mondható, ajánlható is.

. egyébként a leves finom volt, ettem és ittam volna még mást is szivesen, de így nem próbálkozom meg vele többet. :(

Kifejezetten tágas, nagy alapterületű, sok asztalos és szépen felújított, modern, szellős. Az étlap is nagyon szép, sok oldalas, színes, fotókkal ellátott, informatív, csinos. Hasonlóan az előttem értékelővel, amikor ott jártam, szinte kihalt volt, csupán egy asztalnál ültek, de már ők is távozni készültek. Amíg én ott voltam, még közben érkeztek 2 további asztalhoz. Szóval az a gondolat motoszkál bennem azóta is, hogy kik állhatnak e mögött az üzleti vállalkozás mögött, mert az szemmel látható, hogy nagyon sok pénzt tettek bele, tényleg igényes lett, az ételek sem rosszak, viszont drágák, ugyanakkor én nem látom a vendégtömeget, aki az ehhez szükséges bevételt kitermelné. A több tagú személyzet között magyar, illetve magyarul beszélő emberrel nem találkoztam. Nemzetiségüket pontosan nem tudnám megmondani, de mindenképpen ázsiai dolgozók voltak, talán thai vagy vietnámi, de akár kínaiak is lehettek. Az étlaphoz hasonlóan a weboldaluk is nagyon szépen kialakított, online is lehet tőlük rendelni és az ismert futárláncoknál is. Egyébként a rendelés leadásán és a fizetésen kívül nem volt semmi kommunikáció a személyzettel, nem kérdeztek, nem ajánlottak semmit. Legnépszerűbb főételük a Pad Thai illetve ennek változatai, Pad See Ew, Pad Wun Cen, ezek 4000 Ft feletti árkategóriában mozognak, míg a szintén közkedvelt "összerakós" sült rizs, üvegtészta vagy rizstészta alapja 2140 Ft-ról indul, ehhez tevődnek hozzá a hús- és zöldség feltétek, szószok, extrák, szóval ezt a fogást sem lehet nagyon kihozni 4000 Ft alatt. És ehhez még hozzá jön pluszban a 12%-os kötelező szervizdíj is. Csupán két féle desszertet tartanak, Banán Lottit (csokis, karamellás banán) és a Kao Niao Moang névre hallgató fekete rizspudingot mangóval és kókusztejjel. Egy másik ázsiai étteremben ez az édesség nekem nagyon bejött, így itt is megkóstoltam, nem volt rossz, de nem is átütő. Az én ízlésemnek túlságosan édesen volt elkészítve. A szervizdíjjal együtt 1900 Ft-ot egyértelműen nem érte meg. Összességében a konyha szerintem jó, autentikus, de tömegízlést kielégítő, nem kreatív. Az adagok korrektek, de túlárazottak az ételek. A kiszolgálás színvonalával, a vendégélménnyel viszont szemmel láthatóan egyáltalán nem foglalkoznak. 3 és 4 pont között billegtem, de az alapján, hogy szívesen visszatérnék-e még ide (nem), a 3 pont mellett tettem le a voksomat.

Sok ázsiai megtanul idővel magyarul, sok meg még új, most jött, de legalább angolul beszél, ami azért van, többek között, hogy az egész világon megértsük egymást. Külföldön is angolul beszélünk az étteremben, és úgy szolgálnak ki. Lehet itt is. És bevallom sokkal jobban örülök, autentikusabban tartom, ha egy ázsiai étteremben ázsiaiak dolgoznak, mint ha egy kiugrott magyar mosónő. Tehát megkaptam az étlapot, és mondjuk, hogy némák vagyunk mindketten, a felszolgáló is, meg én is, akkor is el tudnám mutogatni, mert kis képek vannak benne a nehezebben kommunikálóknak. Szóval, rámutatsz és kész. És ő érti. Nem sok idő telt el, hozták is a wokomat, a Pad kee mao kacsával, és nagyon jól esett, nagyon finom volt. Azt hiszem, mangós limonádét kértem utána, nagyon jó volt az is. Valahogy kicsit a hangulat hiányzott. . . ott ülni egy nagy hodályban egyedül, senki nem próbál felvidítani. . . de egyébként az étterem rendben van, a személyzettel semmi gond, az étel jó választás volt és finom, talán megbarátkozom jobban a hellyel és kiigazítom egyszer ötösre. Azt tegyük hozzá, hogy 50 méterrel arrébb van egy vietnami étterem, a Vin. Vin, ott előző nap ettem, a drágább menüt kértem és 2100 forintért ettem levest és másodikat is. Itt egy tányér második fogást ettem, több mint 4000 forintért. Nem panaszként mondom, csak másoknak tájékoztatásul.