Ma átvettem a mozijegyemet, amit neten tetettem félre, de korán kell érte menni, különben elvész, így hát felszabadult közel egy órám, hogy talán koradélután itt egyek is valamit. És nem kell mindig maori meg kun éttermekbe járni, jó lesz nekünk a hagyományos, a hazai, a jó, öreg, Burger KIng is.
Nem azt választottam, ami a falon színes képekre bökdösős előválasztós, hanem élesben embert kerestem, és vele beszéltem meg, hogy hagymakarikák lesz itt nekem, kérem, meg valami burgonyanemű, meg valami lapos kis hamburgerféle, mindegy, hogyan hívják, csak ne kelljen a számat 10 centisre tátani, miközben összefröcsögöm magam valami mártással. Igy lett egy sajtburgerem is, meg egy narancs juice innivalóként. Kis villácskát is kértem, hogy ne a koszos kezemmel egyek, mint egykor a majomházban ettünk az állatkertben, és közben hallgattam, hogy a nem éppen magasan művelt kiszolgálószemélyzet milyen kis alázó megjegyzéseket tesz a várakozó vendégekre, hogy önmagát szórakoztassa. Én külön kaptam a juice-t, nem értem, miért nem várhatta meg a tálcámat, de szófogadóan ácsorogtam a kis itallal teli pohárkámmal. Azután megkaptam az étkeket is, mert eljött az én számomnak is az ideje, és elfogyasztottam szerény ebédemet, ami pontosan 3290 forintba került.
Őszintén szólva, nem teljesen értem, hogy a két nagy, nem kézműves hamburgerláncról miért nem egy-egy helyen lehet értékelést írni, ugyanis aki egy éttermükbe bement, az bement az összesbe. A kaják ugyanazok, a kiszolgálók ugyanazok, a berendezés ugyanaz.
Itt is Whoppert ettem hagymakarikával (a szerencsekarikával itt nem volt szerencsém: mind szottyadt volt), és minő döbbenet: ugyanolyan volt mint máshol. Fentiek ellenére a tömegtendenciától eltérően én Kingék hambijait jobban szeretem, mint a másik hasonló nagy láncét, de aztán lehet, hogy ugyanazt eszem mind a két helyen. . . . .
Szóval, mit is mondhatnánk egy helyről, ahol általában a kínálat mindig ugyanaz, mint száz másik hasonló helyen? Hogy ez itt, éppen ma milyen. . . mint a gyorsétterem. Nem túl finom, nem túl olcsó, és hát egy életforma. Van benne valami, amiért időnként visszatér ide a gyámoltalan éhes.
Egy bevásárlóközpontban az a helyzet, hogy a helyben heverészők és pihengetők általában elfoglalják az ülőhelyeket a fizetővendégek elől. Vonulsz pár kört a tálcáddal, amíg leülhetsz. Azt megfigyeltem, hogy a zsírosabb kaják, krumpli, hagymakarika, egyéb falatkák mindig úgy gurulnak ki a papírtasakból, hogy rátelepednek a blokkra, annak számmal írt oldalára. Tehát a nyomtatványba tunkolsz, általában a koszos, utcáról hozott kis kezeddel. Én szoktam műanyag villát kérni. Megeszed az ugyanolyant, maszatos leszel, elhasználod a szalvétákat, a körülötted ülő kisgyerekek meg mindig otthagyják a tálcát az asztalon, a kajamaradékokkal. Amúgy jó étvágyat!
3Ételek / Italok
4Kiszolgálás
3Hangulat
3Ár / érték arány
3Tisztaság
Itt fényképeztem:
Milyennek találod ezt az értékelést?
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
