Mondtam, hogy igen, éppen azt tanulmányozom, olvasom a táblát. Hát itt van, fogjam csak meg. Ok, megfogtam, átlapoztam ott kint az ajtó előtt. Rögtön lecsapott, hogy akkor hol? Kint vagy bent? Mondtam, nem eszem kint a porban, szemétben. Igazam van, alkalmazkodott azonnal a hölgy, akkor inkább bent. Térüljek beljebb. Nos, így történt. Abszolút egyedül voltam a benti helyiségben, bárhová ültem. A székről lesöpörtem valami ételmaradékot, inkább morzsafélét, úgy ültem le. Ez nem illett a képbe, ennél jobb benyomást keltett a hely. Fejből kértem gulyáslevest, emlékeztem, hogy van, időbe telt, mire a lefagyasztottat felmelegítették, sok időt megélt leves volt már ez, szinte homogénre főttek, áztak szét benne a dolgok, de nem volt rossz ízű, meleg volt, és valami zöldségaprólék is volt a tetejére szórva. Felajánlotta a felszolgáló a kenyeret, nem kértem. Erőspaprikát nem ajánlott fel, azt viszont kértem volna. Megettem, aztán a zöldfűszeres grillezett csirkemellet kértem zöldsalátával. Ez is eszegettem, nem volt rossz, különösebben jó sem, bevárosi, külföldieknek szánt kommersz íze volt. Ez egy olyan hely. A kirakatban fűrészek vannak, nyilván az olyan népies meg magyaros. Evés közben néztem az ablakon át, hogy a hölgy hogyan vadássza a további kuncsaftokat, kevés sikerrel. Aztán kis üveg Toma ananászlevet kértem és kaptam, ez az egész olyan 8000 forint körül kapható összesen, úgy, hogy a szervízdíj is benne van az árban.
