Csendes Létterem Budapest

Igencsak megörültünk hát, amikor a kertkapu előtt egy kifejezetten párizsias hangulatú bisztróterasz-szerű helyet találtunk, rácsos asztalok, székek, a tavaszi napsütésben oldottan csevegő vendégek. Ez kell nekünk! Pont ez! Amint leültünk már jött is egy igazán aranyos, fiatalka kiszolgálónő, és felvette a szerény rendelésünket. Amit gyorsan meg is kaptunk. Csakhogy a párom kapucsínója kifejezetten gyenge közepesnek minősült. Én pedig csak egy kistányért kaptam a csésze forró vízhez, így amikor rátettem a használt teafiltert, akkor a csészém alátét nélkül billegett a rácsos asztalon. Ezután még megküzdöttem a keményre szilárdult mézzel, hogy kijöjjön a zacskójából, de egyébként is olyan csöppnyi adag volt, ahogy semmi ízt nem adott a teának. Megjegyzem, pár napja egy vidéki bisztróban tudtak megfelelő nagyságú zacskóban használható állagú mézet adni. Itt nem! Igaz, kaptunk egy-egy kocka háztartási kekszet! De tényleg! De tényleg, mi is került ebben a teában 1590 forintba?

Valaha az egyik legismertebb irodalmi kávéház Budapesten, aztán idejártam, a szomszéd háztömbbe gimnáziumba, még jó, hogy ide is jártam, egyszer, később valamelyik öcsém valamelyik esküvője után itt ültünk tort, hát, az jó régen lehetett, mert még a makkegészséges Som Lajos is ott támasztotta a pultot velem együtt, Azután meg volt, amikor bepusztult, kihalt, elhagyott is volt évekig. Most meg sima romkocsma, annak minden velejárójával. De van egy rakás sör, sokféle csapolt, persze, hogy beültem. 3 vagy 4 vendég volt összesen. A pultnál megbeszéltük, hogy egy korsó Krusovicét kérek. Jó, üljek csak le. Aztán a pultoslány jött, ment, beszélgetett, ki-be járt, söröm meg sehol. Egyszer csak abbahagytam az ülést és vagy 10 perc múlva a pulthoz mentem. Erre csapolni kezdett és csóválta a fejét nagyon. Hogy türelmetlen lettem volna, vagy mi? Megkaptam a sört, helyrevittem, kényelmesen megiszogattam. Azután odamentem a pulthoz, hogy fizetek. . . azt is lehet. Lehet rátenni valamennyit, kérdeztem a szokásosat. Lehet hát, hogyne lehetne! Hát hozzátettünk. De azért megkérdeztem, hogy mi a fene volt ennyi? Egy korsó sört ittam meg. Hát a szervízdíj is benne van. ? ? ? ? Én, együgyű vendég meg csak nézek. . . milyen szervízdíj? Én jöttem ide a pulthoz kérni. Nem hozták. Én jöttem megint és elvittem sk. Azután én jöttem ide fizetni. Nem elég, hogy szervízdíj is van benne, még rátettem a számlára. A lány kétszer, háromszor megkérdezte, hogy akkor most adja vissza? Hogyan adja? Kártyával fizettem. Mit ad vissza? Hát így telik-múlik az idő a Csendesben, egyébként meg már semmi sem ugyanaz, mint ami régen volt.

Sok-sok évvel ezelőtt jártunk itt - még az előző évezredben természetesen, amikor egy régi vágású, amúgy meglehetősen átlagos konyhát vivő, magyaros étteremként funkcionált, Csendes néven, bár mi csak úgy hívtuk, hogy a "Lovas" a falon lévő lovat ábrázoló festmény miatt (gondolom, ő lehetett az eredeti névadó). Nos, azóta teljesen átalakult a hely, amely esténként csordultig telik szórakozó fiatalokkal. Következő élményem, már az átalakulást követően, de még a beltéri dohányzási tilalom bevezetése előttről, annyira füstös volt esténként a hely, hogy szinte meg lehetett fulladni. Sok éve népszerű, elsősorban a remek lokáció, másrészt az egyedi hangulat és berendezés miatt. Hétvégén esténként DJ-k zenélnek meg nem mondom, milyen stílusban (nujazz, worldbeat meg effélék), nekem abszolút nem jön be. Állítólag vannak ételek is, de én sosem ettem itt semmit, így erről nem tudok beszámolni, italokban átlagos, mondhatni kommersz (sörben Soproni, Zlaty, Edelweiss, Heineken vonal), borban egy fokkal jobb (Nyakas Chardonnay decije 250 Ft), rövidek 600-tól. Nekem bejön ez a miliő, ezért 5-ös a "nekem ennyire tetszett", az alpontok átlagában 4-es alá.