Az Andrássy út 150 éves jubileuma alkalmából szervezett séta végeztével nem tudtunk ellenállni a hajdani KOGART Ház, most HAB névvel illetett kortárs művészeti központban lévő Csók Bisztró vonzásának. A hely fölöttébb különleges, mert a bisztró szintjén is áthalad az extrém kialakítású csigalépcső, ami nekünk néhány perc barátkozás után már tetszett, de ezzel nincs mindenki így.
És az is meglepő, ahogyan ehhez az extravagáns épületelemhez kis cukiskodó díszek társulnak a vendégtérben. Meglepő, de nem rossz! Ami az elnevezést illeti, leírásuk szerint arra utal, hogy a csók lehet egy üdvözlés, de lehet a viszontlátás örömét, vagy a szeretetet kifejező gesztus. Legyen, nekünk tetszik. Nem úgy, mint a biztonsági őr teljesen érthetetlen önkéntes szerepvállalása a vendégek eligazításában. Ezt az aprócska kellemetlenséget azonban azonnal ellensúlyozta a pultban dolgozó és az asztalnál kiszolgáló ifjú hölgyek kedvessége. Eléggé kimerültek voltunk a sétától, a melegtől, ezért szinte lerogytunk az utcára néző terasz egyik asztalához. A desszertekből késő délutánra már többféle elfogyott, de azért volt miből rendelni. A párom a Jeges Csók fantázianevű, sóskaramell fagylaltos croissant, én pedig a pisztáciakrémest választottam. Mindkettő nagyon finom volt. Áttanulmányoztuk a koktélkínálatot is, de egyik sem nyerte el a tetszésünket. Bátortalanul megkérdeztem, hogy nem kaphatnánk-e Pina Coladát, mire a felszolgáló kisasszony készségesen rábólintott, és csak annyit mondott, hogy Megoldjuk. És tényleg megoldották, méghozzá nagyszerűen. Rendkívül elégedettek voltunk hát a sorsunkkal, a főváros egyik legszebb utcájában egy elegáns villa teraszán sütikézni, koktélozni igazi polgári hangulat, élvezet. Mindezért fizettünk 18 ezer forintot. Hogy sok? Lehet. De megérte!
A teljes körűen felújított, impozáns Andrássy úti villában nyitott meg a Csók Bisztró. Számomra a névválasztás egy kissé furcsa. Sok külföldi fordul meg itt, számukra ez egy kimondhatatlan szó, a magyarok számára meg szokatlan, hogy mire is gondoltak a névadó tulajdonosok? Esetleg Csók István magyar festőre?
Hiszen az épület egyúttal kiállítótérként is funkcionál. Ha viszont a romantikus vonzalom kifejezéseként alkalmazott emberi cselekményre kell gondolni, akkor vajon erről miért nevezne el valaki egy éttermet? Esetleg az aprósütemények egyik fajátjára kellene asszociálnunk? A további nyugtalanító kérdések helyett azonban érdemesebb inkább belépni. A kert szépen rendezett, gondozott, a bejárat az első emeleten található, amely az oldallépcsőn közelíthető meg. Van egy mutatós balkon is, de valószínűleg azt csak nyáron nyitják meg, az étteremből közelíthető meg. A beltér művészien kialakított, elegáns, szellős. Nagyon szép az összkép. Az étterem missziója, hogy olyan különleges élményt teremtsen vendégei számára, ahol az autentikus lokális konyhaművészet találkozik a nagyvárosok forradalmi gasztronómiájával, ahol a felfedezés és innováció a hagyományok biztonságán alapszik. Komoly tervek, de egyébként a valóságban tapasztaltak meggyőzőek. Udvarias, készséges, mosolygós kiszolgálás. A pultban csodás újhullámos sütemények, pohárdesszertek sorakoztak. Nehéz a választás. Ha kávéznánk, akkor olyan különleges élményben lehet részünk, hogy az általunk választott mintájú Hollóházi porcelán csészében kapjuk meg a kávét, természetesen a hozzá illő csészealjjal, kistányérral. Így Hollóházi Arany Csipke csészéből kortyoltam ezúttal a feketét. A ristretto 790 Ft-ba került. A kötelező szervizdíj magas, +15%. Hétköznap kínálnak napi menüt, a 2 fogás ára 3800 Ft + kötelező szervizdíj. A macaron darabja 450 Ft (átlagos és kicsi, nem érdemes ezt választani, a többi desszertjük sokkal finomabb).
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.