ESCA - borbár, étterem és borbolt Budapest

A pár évvel ezelőtti nyitáskor nehéz volt asztalt kapni a folyamatos telt ház miatt, a különösen kedvező ebédmenüről lecsúsztam, utána megszüntették, egy jó ideig csak esténként tartottak nyitva és 5-7 fogásos fix menüt kínáltak, közben megnyílt a Tábla mellettük egy kicsit bisztrósabb, lazább koncepcióval, kedvezőbb árakkal, de hasonlóképpen igényes konyhával, szóval teltek az évek, mindig történt valami. Most viszont az az aktuális helyzet, hogy ebédidőben is nyitva tartanak, és az 5 fogásos kóstoló menün kívül a rövid étlapról / tábláról is lehet szemezgetni, 1450-3450 Ft között változik 1-1 fogás ára. A Mastercard akciójában egy plusz előételt lehetett ajándékba kapni, így igazán vonzó volt számomra ez az ajánlat. Hétköznap ebédidő, csend és kihalt nyugalom, más vendég nincs is. Kiszámíthatatlan a vendéglátós élet, nem nagyon lehet előre tervezni, erről beszélgettünk az első látásra szimpatikus pincér fiatalemberrel. Az ajándék egy hideg olasz előétel volt, pármai sonka, olívaolaj, sajt, kapribogyó. Utána egy nagyon különleges sülthagyma shitake gomba consommé, azaz erőleves volt (1750 Ft), ami látványra csak egy kis üres lének tűnt, de valójában benne volt egy valóságos ízélmény. Főételként Angus burgert kértem hagymalekvárral, tormával (1950 Ft), mini méret, kisebb mint egy normál burger. Kitűnő marhahús, különleges szószok. A kenyérért nem kellett fizetni. A feketeribizli szöp minden fogáshoz remekül passzolt (700 Ft). 12% kötelező szervizdíjat számolnak fel, így az amúgy sem alacsony árakat még megdobják egy kisebb összeggel. A számla majdnem 5000 Ft, a kedvezmény ellenére is. Húzós, úgyhogy ez nem a mindennapok ebédje, legalábbis nálam. Élményszámba menő.

Nagy üvegablakokkal működnek, így az arra sétálók is láthatják ennek a szolid eleganciájú, hangulatos helynek az otthonosságát. Konyhastúdiónak nevezik magukat. Belépve jó kezdet volt, hogy találkoztam a magyar gasztronómia egy másik élő legendájával, akivel egy borkóstoló panel keretében ismerkedtünk meg vagy tíz éve, s azóta ha nem is napi rendszerességgel, de tartjuk a kapcsolatot. Gyorsan odahívta a séfet s hosszan méltatta. Mint megtudtam, olyan helyeken dolgozott, mint az Alabárdos, Zóna s az Arany Kaviár, azt is megtudtam, hogy a Chaine de rotisseur-on részt vett, ott a diploma a falon, továbbá, hogy az egyetlen Cordon Bleu diplomás magyar séf (ezt a diplomát le is fotóztam). Leültem a bejárat melletti egyszemélyes asztalhoz, pont nekem volt tervezve. A pincér igazi biztonsági játékos, mielőtt leültem volna, azt mondta, hogy „egy pillanat megkérdezem a séfet, hogy szabad-e az az asztal. ” Nos, nem volt rajta foglalt jelző, így én ezt felesleges, zavaró körülményeskedésnek tartottam, s annak tartom most is, miután kapcsolatunk a körülmények révén kedvezően alakult a pincér fiúval. Rendeltem egy menüt, karfiollevest, sült tarját sült fokhagymakrémmel és gombával valamint egy pohárdesszertet. Hozzá szódát ittam, egyrészt költségkímélés okán, másrészt nem árt turné közben kicsit pihentetni a májat. Miközben eszegettem a levesemet, arra lettem figyelmes, hogy a Konyhafőnökből ismert Bernáth Jóska (akinek nevével egyébként az 2012-es vagy 2013-as „Top 100 kulináris kaland” című kiadványban találkoztam először, mint a magyar gasztronómia egyik legfőbb külföldön dolgozó reménységével) fizet a pultnál. Ez is jó jel. A karfiolleves krémes, intenzív ízű volt, apróra vágott zöldalma-kockákkal ízesítették. A tarja maga volt a tökély, de nekem hiányzott egy klasszikus köretelem, nem szoktam húst enni hússal. Kenyeret kértem s kaptam, kétfélét kiváló minőségűt. A desszert is finom volt. Nem számolták fel sem a szódát, sem a kenyeret, sem a felszolgálási díjat. Egyik legjobb élményem volt ez ebben az évben, ha nem a legjobb. 2550 ft-ért ilyen ebéd - odatehető a legjobbak, a LaciKonyha vagy az Olimpia mellé.