A minap a Vince nevű boros mega-rendezvény szakmai napját követően két jóbarátommal Fu Mester meglátogatása után célbavettük a Funky Pho-t is. Nem sok volt már zárásig, de beengedtek. Rendeltünk egy sous vide marhalábszáras phot, töltött húsos táskákat, pacalsalátát, kim chit és egy nyári tekercset. (Ez mind került 4500 forintba. ) Kértünk és kaptunk mellé bőséggel extra zöld koriandert, élvezettel megettük az összes friss chilit, ami ki volt téve, használtuk a jobbféle halszószt és az egyéb szószokat. Minden megnyerő volt, a kiszolgálás, az ízek, a tálalás. Egyik társam, egy jónevű vidéki étterem séfje, nekiállt kikérdezni a srácokat a konyhai trükkökről, akik, bár lejárt a munkaidejük, nagy türelemmel válaszoltak. Javasoltam, hogy vegye meg a könyvet, abban szinte minden benne van: Meg is tette volna, de sajnos épp kifogyott a könyv, így aztán a vásárlásra később kerül sor, de jóbarátom nem mondott le róla. Van két kézműves sörük, néhány jobb boruk és adnak csapvizet ingyen, amit ki is írnak az árlapra (! ). Itt tényleg nem a vendég lehúzása a cél, hanem az otthonosságérzet indukálása, a kulináris kalandban való részesítés. Távozáskor elvettem egy szórólapot, mely az elégedettségi fokozatok felől érdeklődik egy kis ars poetica megfogalmazása után, olymódon, hogy értékeljük, hogy mennyire szeretnénk ismerőseinket ide elhozni. 1-es fokozat: csak kib. sz. sból
10-es fokozat mindenkit nyakánál fogva. Nos, ezen a skálán 9-es fokozatú az elégedettségem. A többi kiderül a pontozásból.
