Szól a másiknak, aki nincs szőkére festve, de érti. Nem, nincs, nem lehet itt kezet mosni sehogy. Nafenébe. Így kerültem a Martini Terazza WC-jébe. Az ottani tisztálkodás után aztán vissza, együnk mégis itt, ha már az ember kijelölte élete irányát, tartson ki a végletekig! Leül, Phot kér. Nem túl soké érkezik is, Igaz, más vendég égen s földön nem volt. Pho részemről csípőssel javítva, meg savanyú fokhagymával is. Megeszem, jobban is érzem magam, fizetek is, bagatell összeget. Még ott lábatlankodok, hogy csak kéne még valamit enni. . . aztán azért hozzákérek még valami rákocskás tekercseket is. Nem túl soká, de ez is megvan. És nem is volt rossz, úgy éljek, egész élvezhető volt. Mondjuk, az evőeszközöknél eljártam a haláltáncot, minden tartóból úgy állnak ki az evőeszközök, hogy a villa fogait, a kanál lapátját tudod csak megfogni: meg nyilván más is a koszos kezével. Megyek, magyarázok a nőnek, lánynak, hogy ez milyen undorító meg unhigiénikus. Semmi, vigyorgás a válasz. Fogjam meg szalvétával. Jó, megfogtam szalvétával, aztán egy másikkal még csiszoltam egy darabig. Hát ilyen az ebéd, meg az eszközök amivel eszed. Viszont a rákocskákért is csak valami semmit fizettem, volt 10 lépéssel arrébb egy turistásabb magyarosch étterem, ott lehetett kapni gulascht is, drágábban mint itt az én egész ebédem volt. szóval, tisztaság gyalázat, ár/értékarány nagy ötös.
