Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
Ide is már régóta szerettem volna benézni, a Belváros szívében, a Váci utca közelében található, vérbeli ír kocsma egy saroképületben. Az étlap rövid, ír pub jellegű, fish & chips, egyszerűbb sör mellé illő harapnivalók (főételek 3000 Ft környékén). Korábban volt ebédmenü, ez már sajnos megszűnt.
A személyzet minden jelen lévő tagja külföldi - ír vagy legalábbis brit - volt, akik magyarul nem igazán beszéltek. Valószínűleg ismert lehet a hely a szigetországból érkező turisták körében is, mivel elég nagy számban, jelentős többségben fordultak elő. Ahogy a korábbi értékelő is írta, rajtunk kívül nemigen volt magyar vendég. Van kiülős terasz, de a benti rész szerintem sokkal hangulatosabb és nyugisabb is. A csapon többek között Guinness és Kilkenny, valamint angol ale. Az első kettőt kóstoltuk is, 0,25 l-es 750 Ft, 0,5 l-es 1500 Ft volt. A falak jellemző díszítése a 90-es évekbeli brit popos nyári fesztiválok plakátjai, valamint sportos témájú fotók, plakátok, egyéb relikviák. A pubban többféle sporteseményt lehet nézni a kivetítőkön, de talán a foci a legnépszerűbb. Megragadta a szememet, hogy kiírták, 8 főnél nagyobb létszámú csoportot a teraszon nem fogadnak. Talán ez a kritikus tömeg az íreknél. A személyzet laza, fiatalos. A sörök rendelése a pultnál történik, de utána kihozzák az asztalhoz. Kötelező szervizdíj nincs, bankkártyás fizetés van.
A barátnőm ragaszkodott, hogy egy ír pubban töltsünk pár órát a pesti éjszakában, mert már rég járt ilyen hangulatú helyen. A hely kinézete tetszett. Nagyon mosolygósak, közvetlenek voltak a pultosok, és mind segítőkészek lettek volna, ha értjük egymást. . .
Alapfokon el tudtuk volna magyarázni, hogy mit kérünk, mégis inkább kértük, hogy küldjenek egy olyan pincért, aki tud magyarul is. . . . ha már ebben az országban vagyunk. Később feltűnt, hogy a vendégkör az ok, ugyanis a telt ház ellenére rajtunk kívül kizárólag egy idősebb pár volt magyar, illetve az énekes fiatalember. Aki mellesleg rendkívül hangulatos élőzenét nyomott gitárral, szájharmonikával. Sajnos a magyar szót nagyon hiányoltuk, így egy finom Guinness elfogyasztása után távoztunk. Alapvetően pozitív.
Egy egész napos gyűlés ebédszünetében ejtettem útba a Jack Doyle Pubot. A pubos hangulat azóta az egyik legfőbb kedvencem, mióta a Podmaniczky téri John Bullba elmentem a kilencvenes évek első felében. Első pubélményem egyébként az Irish Cat volt 1992-ben, de akkor nem tudtam semmit élvezni belőle, mert annyian voltak bent, hogy szó szoros értelmében lépni nem lehetett, csak gyúródni.
Azóta is előszeretettel látogatom a pubokat, annál is inkább, hogy ezekben a nagyipari sörgyártás jobb darabjait lehet inni, Guinness-t, Kilkenny, London Pride-ot, szóval kommersz ale-eket, amelyek mégiscsak jobbak, mint a kommersz tömeg-lágerek, amivel elöntötte Európát a Heineken vagy Saab-Miller. A Jack Doyle is hangulatos egység, az italkínálat viszont jóval alatta marad a pubok zömének, itt a Guinness-en és Kilkenny-n kívül csak Heineken termékeket lehet kapni, a whiskey választék is elég kommersz. Egy Guinness-t ittam, ami nem annyira jó sör, mint amilyen szép s mint amilyen jó a marketingje. Hozta a formáját, nem vizezték fel, jó volt a hőmérséklete is. Kínálnak ételeket is, én az italválasztékot pontoztam az ételrovatban egy nagyon halvány 4 ponttal.
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
